A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

tevékenységéről operatív megfigyelések alapján jutottak adatok birtokunkba. Érdemes itt visszagondolni a Horthy időkre. Kiket tartottak ők nyilván? Azokat, akik el voltak ítélve, vagy rendőri felügyelet alá voltak helyezve, vagy akiről látták, hogy mozognak és akikre egyébként is 2-3 hét múlva lecsaptak. Nekünk is ezt kellene csinálni. Amit Münnich elvtárs mondott, szintén bevenném a határozatba, vagyis megmondanám, hogyan lehet valakit nyilvántartásba venni. Az anyagok bizalmas kezelése feltétlen biztosítandó, itt a garancia az, hogy felelős funkcionárius kezelje ezeket a nyilvántartásokat. Szerintem ki kell hagyni a határozatból azt a szövegezést, hogy a Belügyminisztérium biztosítja a szükséges létszámot és egyéb feltételeket.

78 Ez nagyon sok mindent takarhat. Azzal egyet lehet érteni, hogy a rehabilitáltak ügyét most már gyorsan felül kell vizsgálni és a jogtalanul nyilvántartásba vetteket onnan ki kell emelni.

79 Itt természetesen nem olyan dolgokra gondolok, mint a Szász Béla esete, akiről kiderült, hogy az ügyében hozott ítélet nem volt helyes, de ettől függetlenül bebizonyított dolog, hogy már 1940-ben kém volt.

80 Az 5. oldal 4/c. pontját én nem szavazom meg, mert ennek hatásaként minden pártfunkcionárius nyilvántartásba kerül.

81 Ez azt jelenti, hogy át kellene adni az összes pártfunkcionárius névsorát a Belügyminisztériumnak. Ezt én ellenzem, nem ez a módja, hogy rendet csináljunk. Ezt legfeljebb fordítva lehet csinálni, a Belügyminisztérium adjon a párt Káderosztályának névsort az ott lévő nyilvántartásba[n] szereplő funkcionáriusokról. A 6. pont olyan pont, amit soha, semmiféle javaslatba bevenni nem szabad.

82 Ez a határozati javaslat 3. pontjában szerepelt és a nyilvántartás felülvizsgálatára vonatkozott. Az előterjesztés a nyilvántartás felülvizsgálatát a bíróság által rehabilitált, a koncepciós ügyekben szereplő személyek és azok kapcsolatai anyagával kezdte volna, és a munkát 1957. december 31 -ig javasolta elvégezni. Szász Béla nem volt kém, koholt vádak alapján állították róla. Önéletírása: SZÁSZ Béla: Minden kényszer nélkül. Bp., Európa-História. 1989. A 4/c. pont a következőket tartalmazta: „Azoknak a jelenlegi és volt párt, tömegszervezeti, állami, gazdasági funkcióban lévő elvtársaknak a nyilvántartásból való törlése vagy bent hagyása felől, akikre vonatkozóan a nyilvántartásba vétel alapjául szolgáló, ellenőrzött terhelő, súlyos kompromittáló adatok vannak, a párt által kijelölt bizottságok döntenek. Magasabb beosztásban dolgozó személyekre vonatkozólag, amennyiben ellenőrzött terhelő adat van, a bizottságok a párt illetékes szerveit tájékoztassák". A kifogásolt pont így hangzott: „Rendkívüli események (pl. háború) esetén az ellenség 5. hadoszlopát képező, aktív ellenséges tevékenységet kifejtő és a népi demokratikus rendszerünkkel szembenálló ellenséges kategóriába tartozó személyeket ártalmatlanná kell tenni, velük szemben gyors, határozott és rendkívüli intézkedéseket foganatosítani - 1958. március l-ig az operatív nyilvántartó osztály dolgozza ki, milyen rendkívüli intézkedésekre van szükség ezekre a személyekre vonatkozólag, határozza meg, hogy kik legyenek azok a nyilvántartott személyek közül, akikkel szemben ezeket az intézkedéseket foganatosítani kell. A felülvizsgálás végrehajtása után 1959. május 31. [sic!] szervezze meg, ezeknek a személyeknek kategóriánkénti és lakcím szerinti, napra kész állapotnak megfelelő titkos nyilvántartási rendszerét. Állandóan kísérje figyelemmel ezen személyek mozgását". 648