A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

Az 5. oldalon szó van a forradalmi bizottságokról, nemzeti bizottmányokról, munkástanácsokról stb.

76 Ne feledkezzünk meg arról, hogy nemzeti bizottságok is voltak. Ugyanakkor arra is el lehetünk készülve, hogy a forradalmi bizottságokban rendes emberek is voltak. Szeretném megkérdezni még, hogy szekták alatt mire gondolnak, mert igen veszélyes szekták vannak az országunkban. MüNNiCH FERENC elvtárs: Szerintem nagyon jó ez az előterjesztés, de nincs olyan, amit ne lehetne rosszul végrehajtani. Ez a kategorizálás még mindig tág teret enged bizonyos szubjektivitásnak, ami nem engedhető meg, nemcsak a belügyben, de másutt sem. A belügyben bizonyos időben népszerű volt az a filozófia, hogy ha valakit behoztunk tévedésből és 4 hónap múlva kiengedtük, rámondják, örüljön, hogy csak eddig volt bent. Éppen ezért ezeket az intézkedéseket kontrollnak kell alávetni. Nem szabad engedni, hogy egy ember döntse el, kik kerülhetnek nyilvántartásba, ezt csak 2-3 felelős vezető beleegyezésével lehessen végrehajtani. SOMOGYI MIKLÓS elvtárs: Amit Apró elvtárs mondott, igen figyelemreméltó, mert a munkástanácsokba beküldtünk olyan embereket is, akik nem akartak ennek munkájában részt venni. Mi erőltettük őket, hogy maradjanak ott, később pedig éppen ezért letartóztatták őket és közülük egy pár még most is bent van. Előfordult, hogy akiket mi beerőltettünk a munkástanácsba bizonyos fokig úsztak az árral, de ahhoz, hogy bent maradhassanak, kellett is bizonyos mértékig úszniuk. A munkásokat külön meg kell nézni minden esetben és itt elsősorban a munkás származásúakra gondolok, nem pedig azokra, akik régen kizsákmányolók voltak, később üzemekben húzták meg magukat. Még arra is felhívom a figyelmet, hogy a sztrájkok szervezésénél nagyon alaposan vizsgálják meg, nehogy azokat minősítsék szervezőnek, akik abban az időben egy-két hangosabb szót szóltak. Itt is alaposan vegyék figyelembe a munkás származásúkat. KÁDÁR JÁNOS elvtárs: Én ezzel a javaslattal úgy vagyok, hogy a szándék, aminek alapján kidolgozták, feltétlenül helyes. Az eredmény azonban - az a véleményem - nem célravezető. Kicsit átgondoltam ezt a javaslatot. Ez majdnem azt jelenti, hogy megszavazzuk 1 millió 200 ezer ember nyilvántartásba vételét. Még egyszer kell ezen dolgozni. A régi tapasztalatról szeretnék elmondani valamit. A nyilvántartási rendszer az alapja az eljárásnak. Természetesen nem mindenki ellen indul eljárás, aki nyilvántartásban van, de általában olyan emberek ellen indul eljárás, akik nyilvántartásban vannak. A végén az történt, hogy az él a párt, a népi demokrácia legjobb erői ellen irányult és nagy tömegében olyan dolgozó rétegek felé, akik nem voltak ellenségei a rendszernek. Ez igen nagy csapás volt a proletárdiktatúra erejére. Ez a rendszer bizalmatlanságot és rettegést keltett, és olyan dolgozó kategóriákat állított szembe a rendszerrel, akik más körülmények között a rendszer támaszai lehettek volna. A mi nem helyes államvédelmi munkánk 76 L. az idézett 33-as pontot a 74 jegyzetben. 646