A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

Kádár kereken elutasította az amnesztia bármilyen lehetőségét,

56 és november 13án a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa súlyos börtönbüntetésre ítélte Déry Tibort és társait. A megtorlással fenyegetettek köre azonban megváltozott. Az állambiztonsági nyilvántartásba vehető személyek számát a Politikai Bizottság az ötvenes évek első felére jellemző 1,2 millió helyett 200-300 000-ben maximálta. A mindenkire kiterjedő, tömeges intézkedések lehetőségét már nem tartották szükségesnek a hatalom birtokosai. 1957. november 3-án az Elnöki Tanács a 62/1957. számú törvényerejű rendelettel megszüntette a rögtönbíráskodás intézményét. Az egyéves évforduló kényszerű és fájdalmas hallgatása mégsem volt teljesen hiábavaló. * Az MSZMP Politikai Bizottságának 1957. december 17-i ülése napirendjén szerepelt az államvédelem értékelése. Ezt megelőzően már korábban is, gyakorlatilag 1956 novemberétől kezdve az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának Adminisztratív Osztálya és a Belügyminisztérium több elemzést készített, amelyekben az államvédelem 1956. októberi tevékenységét értékelve két elem váltogatta egymást: az államvédelem nem tudott a készülő eseményekről, mert a párt megtiltotta az operatív elhárító munkát, illetve tudott az előkészületekről, de nem tehetett semmit, mert jelzéseiket a pártvezetés nem vette figyelembe. Ami az értékelésekben közös, hogy a felelősséget végső fokon mindkét esetben a pártvezetésre igyekeztek hárítani. Kádár nem vállalhatta azt a népszerűtlen feladatot, hogy nyilvánosan is elismerje az államvédelem november 4. utáni szolgálatait, ráadásul valószínűleg személyes ellenszenvet is érzett az ÁVH iránt. Ugyanakkor 1956 novembere óta egyre nagyobb nyomás nehezedett rá, hogy a pártvezetés valamilyen módon foglaljon állást a volt ávéhásokkal kapcsolatban. Az államvédelmi szervek működéséről készült későbbi elemzések megállapításai szerint bár a párt megvédte a volt államvédelmistákat, s az anyagi segítség sem maradt el, viszont a sajtóban november folyamán megjelent nyilatkozatok és a volt ÁVH-t ért támadások demoralizálták az állományt, és körükben olyan vélemények kaptak lábra, hogy a „párt koncnak dobott oda bennünket".

57 Ennek ellenére a Kádár-vezetés még 1957 tavaszán-nyarán sem ismerte el nyilvánosan az ávéhások „érdemeit", az elé azonban nem gördítettek akadályt, hogyújra„csatasorbaálljanak", hiszen az 1956 decemberében alakult felülvizsgáló A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei, i.. m. 43-44., valamint 52-53. 57 Néhány szempont a volt államvédelmi apparátus helyzetéről és politikai állásfoglalásáról készítendő jelentés vázlatához. 1957. december 5. (MOLM-KS 288. f. 30. cs. 1957/1. ő. e.) 51