A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

dolog, hogy legalább a pártunknak ne legyen tagja.

85 A jelentés elkészítése mellett vagyok, ami persze nem egy szent dolog, ezt is felül lehet vizsgálni. Nem baj, ha még egy hónapig tart ennek az elkészítése. Persze nem kell rájuk rakni azt, ami nem terheli őket. A munkások felfegyverzésével kapcsolatban: persze volt olyan, hogy vittek ki fegyvert és nem vették át. A dolog lényege az, hogy 23-án, 24-én az egész Központi Vezetőség elhatározta, követelte, hogy azonnal fegyverezzük fel legalább a kommunistákat, a pártházakat védő kommunistákat. Én abban a helyzetben voltam, hogy a pártszervezetek ostromoltak, hogy küldjünk fegyvert, és én szóltam az Apróéknak, az Ácséknak, ezt napokon keresztül csináltam, de a fegyverek nem mentek ki. Itt ez nagyon szegényen van elintézve a 11. oldalon és így nem fogadhatjuk el. Azt írják, hogy: „A határozat gyors végrehajtása helyett azonban teljesen érthetetlen huzavona indult meg." Nagyonis érthető huzavona - ez harc volt, igazi harc volt, hogy a fegyver kinek a kezében legyen. Itt van az egyes csapatok és az egyes katonák átállása.

86 Bocsássák meg, de ez előbb következett be, mint a Központi Vezetőség bomlása. Ez okozati összefüggés. Mindnyájan átéltünk, vagy hallottunk már háborúról és arról, hogy minden felkelésnek, megmozdulásnak óriási erkölcsi erőt ad, ha a hadseregből csak 5 ember átáll a felkelők oldalára. Vannak elvtársak, akik nem nagyon helyeselték, hogy a szovjet csapatokhoz fordultunk. Tessék megtudni, hogy mi kínunkban fordultunk a szovjet kormányhoz. Nekünk, a Szovjetuniónak, az egész nemzetközi szocialista tábornak jobb lett volna, ha nem kellett volna ezt tenni. A kínai elvtársakkal beszéltem erről, azt mondták, hogy az ő véleményük szerint nem helyesen jártunk el, amikor először a szovjet kormány segítségét kértük.

87 Miért? - kérdeztem. Azért, mert maguknak minden megvolt, azokat az engedményeket, amelyeket megtettek, megtették volna a szovjet csapatok nélkül is. Teljesen igazuk van nekik. Nagyon komolyan beszéltem a szovjet elvtársakkal. Olyan volt akkor a helyzet, hogy 24 órán belül általános háborúvá vált volna a magyar hadsereg és a szovjet csapatok között. Sajnos ez így volt. Ezért kapituláltunk 28-án, ezért tettük le a fegyvert, mert nem tudtunk kire támaszkodni, mert a munkásoknak, a kommunistáknak nem tudtunk fegyvert adni és a hadsereg nem állta meg a helyét. Néztük volna, hogy általános háborúvá alakuljon át a helyzet? Önök között sokan vannak, akik nagyon büszkék a magyar mivoltukra, és most sem nézik jó szemmel, hogy ilyen sok laktanyát foglalnak el a szovjet csapatok. Ők nem örömükben teszik ezt, hanem a mi kérésünkre. Addig, amíg szükségünk A vezető párttagokat felülvizsgáló I. sz. bizottság Janza Károlyra vonatkozó javaslatát és a PB döntését I. a 13. sz. dokumentumban. 86 Például 1956. október 27-én a Kilián laktanyában lévő Maiéter Pál ezredes és katonái megsegítésére a Kossuth Tüzér Tiszti Iskoláról egy századot küldtek, de a növendékek megtagadták a parancsot és nem követték a támogatásukra küldött harckocsikat. A jelentés szerint „két légvédelmi és egy aknavető egység tanúsított szervezett ellen állást a szovjet csapatokkal szemben". Csou-En-Laj, a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke 1957. január 16-17. között tárgyalt Budapesten. 516