A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

Szerepel az anyagban a szellemi import kérdése.

13 Helyes felvetni, megmondani, de valahogy nem ilyen újság-polemikus hangon, úgy néz ki, mintha a Szabad Nép karcolatában volna. A magyar nép történelmi fejlődése, a munkásosztály harca akkor ment előre és akkor volt eredményes, amikor a kor nagy eszméivel találkozott. így nem polémia. Kár az anyag nívóját megtörni ezzel. Lehet itt utalni Párizsra, de nem kell használni a szellemi import kifejezést. A Budapesti Pártbizottság ülésén beszéltünk arról, hogy akármit csinálunk, gondolni kell arra, hogy az ellenség milyen kérdésekben ért el sikereket, hogy megzavarja a nép hangulatát.

14 A nacionalizmus, a nemzeti függetlenség kérdésében az emberek összezavarodtak, a másik kérdés a rendszer demokratizmusa, a harmadik az életszínvonal kérdése. Az anyagban szerepel a nemzeti függetlenség kérdése, de a hangsúly a történelmi részen, a régi időkön van. Ebben a kérdésben a hangsúlyt a mostani időre tenném. Hogy segítette a Szovjetunió a magyar függetlenség megszületését, megőrzését, védelmét 12 év alatt és most októberben is. Októberben a Szovjetunió segítségnyújtása nemcsak szociális, társadalmi kérdést jelent, nemcsak azt jelenti, hogy forradalom, vagy ellenforradalom, hanem Ez az előterjesztésben a következő összefüggésben szerepelt: „Ady Endre tehát látta, hogy az orosz forradalommal »új epocha« kezdődik az emberiség történelmében. Épülni, tanulni akart az 'orosz példán'. Tanulságokat akart levonni Magyarország számára az orosz proletárság vezette orosz népfelkelésből. Lehet-e vádolni Ady Endrét, a minden porcikájában és minden verssorában nemzeti költőt azzal, hogy »kívülről importáit« eszmék segítségével akarta előrevinni és megoldani a magyar nép felszabadításának feladatát? Ugyanezzel a váddal, idegen eszmék »importálásának« vádjával illették a magyar kommunista mozgalmat fennállása óta, és különösen a tavalyi ellenforradalom idején. De ugyanezzel vádolták annakidején a magyar jakobinusokat is, majd Petőfi Sándort, s azután a magyar szociáldemokrata mozgalom úttörőit, Frankéi Leótól Bokányi Dezsőig. Ezekkel az ostoba vádakkal szemben a történelmi igazság az, hogy a magyar fejlődést mindig a társadalmi haladás legfejlettebb nemzetközi tanainak »importja« vitte előre. A haladás nemzetközi eszméi számára mindig megvolt a talaj Magyarországon, csak beléje kellett hinteni a magot. Örök dicsőségük és érdemük a magyar kommunistáknak, hogy Martinovicsok, Petőfi és Ady, majd Frankéi Leó és a magyar munkásmozgalom többi úttörőjének nyomdokában haladva még az első világháború idején elkezdték a marxizmus-leninizmus tanításainak »importját« Magyarországra. Elévülhetetlen érdeme az Oroszországban a forradalom idején megszervezett hadifogoly-csoportnak, hogy az Októberi Forradalom eszméinek magvait elhintették a sok tízezer oroszországi magyar hadifogoly között, hogy mozgósították őket az orosz forradalom fegyveres megsegítésére, majd hazatérve, levonták az Októberi Szocialista Forradalom tapasztalataiból az első és legfőbb következtetést: kezdeményezték s-a szociáldemokrata párt baloldali ellenzékével és az ifjú forradalmi szocialisták csoportjával együtt - megvalósították a munkásosztály forradalmi elemeinek önálló párttá, kommunista párttá való szervezését, az opportunisták nélkül és ellenük. És az Októberi Forradalom, a lenini tanítások magvai kikeltek, és bő termést hoztak Magyarországon. A marxizmus-leninizmus »importja« csak azért sikerülhetett, mert Magyarország egyszerre várta az új forradalmi eszméket saját problémáinak megoldására." 14 Kádár János az MSZMP Budapesti VB 1957. augusztus 23-i ülésén vett részt és szólalt fel. A következő területeken ítélte úgy, hogy a párt ellenfelei befolyásuk alá vonták a „dolgozók bizonyos kategóriáit": a nacionalizmus, a szabadságjogok és demokratikus jogok kérdése, valamint a szociális, életszínvonalbeli problémák. (MOLM-KS 288. f. 21. cs. 1957/4. ő. e.) A tömegkapcsolatok hatékonysága szempontjából további három problémát említett: az „adminisztratív szemléletet", a párttagok és pártonkívüliek viszonyának kérdését és a szabad légkör kialakítását a pártban. A PBhatározat érvényesítette Kádár János felszólalásának szempontrendszerét. (BFL XXXV. 1. a. 3 /4.) 463