A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)
A tárgyalásokkal megbízott kormánydelegáció által készített jelentés szerint a szovjet segítségnyújtásnál abból indultak ki, hogy a magyar népgazdaságban elkövetett hibákat közösen kell kijavítani, mivel azonban a gazdasági erőforrások korlátozottak, a rendelkezésükre álló összegeket a legelőnyösebben kell kihasználni. A tárgyalások során szovjet részről éppen ezért erősen hangsúlyozták, hogy a hitelt szinte kizárólag csak meghatározott objektumokra, új gyárak létesítésére vagy néhány meglévő üzem rekonstrukciójának megvalósításához kívánják nyújtani. A magyar beruházási hitelkérelemre vonatkozó szovjet szakértői véleményt Maletyin december 3-án közölte Kiss Árpáddal, amely szerint a Szovjetunió 300 millió rubel hitelt tud biztosítani. Ennek következtében számos tervezett beruházást (többek között a Tisza-vidéki Vegyi Kombinát építését) törölni kellett a hároméves tervből. 48 Mindennek nem kellett volna meglepetést okoznia a magyar fél számára, hiszen - mint említettük - az 1957. augusztus 12. és szeptember 9. között Budapesten lefolytatott tervkonzultáció alkalmával is azt javasolták a szovjet szakértők, hogy a magyarok dolgozzanak ki egy olyan, az 1958-1960. évre vonatkozó hároméves tervjavaslatot, amelyben semmilyen hitel nem szerepel, és a gazdaság egyensúlya saját erőforrásból áll helyre a belső erőforrások maximális mozgósításának segítségével. A szovjet szakértők már akkor utaltak arra, hogy bár a hitel megadása a szovjet kormány elhatározásán múlik, a Szovjetunió népgazdasági tervében nem irányoztak elő fedezetet Magyarország részére nyújtandó beruházási hitelekre. 49 A tárgyalások során a középpontban - mint legközvetlenebb feladat - az 1958-as terv kérdéseinek megoldása állt. A magyar tárgyaló küldöttség az 1958as tervben mutatkozó 900 millió Dft hiány fedezésére 150 millió rubel áruhitelt és 150 millió rubel devizahitelt kért a Szovjetuniótól. Az már a tárgyalások elején kiderült, hogy a szovjet vezetés a magyar gazdaság számára elsőrendű fontosságúnak tekintett alapanyagokból csak olyan mennyiség szállítását vállalja, amely egyensúlyban áll a magyar importtal, vagyis nem állt szándékában áruhitelt nyújtani Magyarországnak. Hasonló szellemben folytak az 1958-1960. évre szóló hosszúlejáratú és az 1958. évi áruszállításra vonatkozó tárgyalások is - a szovjet vezetést az a cél vezette, hogy az export és import oldal lényegében egyensúlyban legyen. A tárgyalásokon elért eredmények messze alatta maradtak a magyar igényeknek: a Szovjetunió mindössze 300 millió rubel beruházási, 15 millió rubel áruszállítási és 40 millió rubel szabaddeviza-hitelt nyújtására kötelezte el magát. 50 Ebben az is szerepet játszhatott, hogy a gazdasági segítségnyújtás mértékét egyes 48 MOL XIX-A-2-gg 66. d. 10/11-1958. 49 MOLM-KS 288. f. 23. cs. 1957/12. ő. e. 50 MOL XIX-J-1-j SzU Tük. 5. d. IV-100/1957. L. még a Minisztertanács 1958. január 16-i ülését. MOL XIX-A-83-a 173.. d. 45
