A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)
egyrészt, mert a Belügyminisztérium szervei a Szabó Miklós által elmondottakat nem tudták adatokkal megfelelő módon alátámasztani, másrészt nem akarták ezzel a javulásnak indult magyar-osztrák viszonyt élezni. (15. sz. dokumentum) Az ENSZ XII. Közgyűlését megelőzően a Politikai Bizottságban vita bontakozott ki a kiutazó delegáció összetételéről. Horváth Imre külügyminiszter kitartóan ellenezte Sík Endre külügyminiszter-helyettes kiutazását, arra hivatkozva, hogy a magyar ENSZ-delegátus minden szükséges információt megkaphat a szovjet diplomatáktól. Ez megerősíti azt a feltételezést, hogy a magyar és a szovjet diplomácia között a legszorosabb együttműködés alakult ki az ún. „magyar ügy" kapcsán az ENSZ-ben. A magyar delegáció taktikai elgondolása az volt, hogy széles körű diplomáciai tevékenységgel meg kell nyerni a semleges államok támogatását a magyar kérdés napirendről történő levételéhez, illetve meg kell akadályozni, hogy az „imperialista tábor" saját befolyása alá vonja őket. Amennyiben a kérdés napirendre tűzését nem sikerült volna megakadályozni - az előző évi állásponttal ellentétben - Magyarország részt vett volna a vitában, és állandó ENSZ képviselőjének a rendkívüli közgyűlésen, a teljes magyar delegációnak pedig a rendes közgyűlésen kellett leleplezni az „imperialista hatalmak tevékenységét". 38 A magyar diplomácia sikerként könyvelte el, hogy habár 57 igen szavazattal tíz nem szavazat és hat tartózkodás mellett a magyar kérdést a XII. Közgyűlés napirendjére tűzték, tárgyalására végül nem került sor. Az ENSZ rendkívüli közgyűlése arról határozott, hogy a Magyarországon kialakult helyzetet az ENSZfőtitkár által kinevezett bizottság vizsgálja meg. Az ENSZ Wan Waithayakon thaiföldi herceget nevezte ki az ENSZ magyarországi megfigyelőjének, akinek beutazási kérelmét a magyar kormány október 12-én visszautasította. A magyar küldöttség arra számított, hogy Wan herceg a Közgyűlésen jelentést tesz arról, hogy nem engedik be Magyarországra, s ezzel ürügyet szolgáltat a kérdés újbóli napirendre tűzésére, amire ugyancsak nem került sor. Horváth Imre külügyminiszter, aki a magyar delegációnak az ülésszakon végzett munkájáról a PB előtt november 12-én számolt be, a magyar kérdés megvitatásának elmaradását úgy értékelte, hogy „a szovjet és magyar delegáció Wan herceg kérdésében csatát nyert" és „az amerikai imperializmusnak most már közel sincs olyan ereje és olyan hatása az ENSZ küldöttségek többségére, hogy bármikor kedvére a magyar kérdést előráncigálhatja". (17. sz. dokumentum) A Közgyűlés ülésszakának utolsó napján Maiéter Pál és Kopácsi Sándor állítólagos elítélése ürügyén Cabot Logde amerikai főmegbízott részéről mégis történt kísérlet a magyar kérdés megvitatására. A Külügyminisztérium ENSZ Politikai Osztályának értékelése szerint ez a kísérlet több delegációban visszatetszést keltett, különösen azért, mert a kérdés „előráncigálására" a békés egymás mellett élés megvalósítására vonatkozó szovjet indítványról JS MOLXIX-J-l-o 5. d. 00100/14/1957. X. 15. 40
