A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)
megsemmisített burzsoá rend gyűlölt urait", szükségesnek tartotta a reagálást a különbizottság jelentésére. 3 ' A magyar vezetés a „magyar kérdés" napirenden tartása és az ötös bizottság jelentése elleni fellépések során a védekezés helyett a támadás stratégiáját választotta - erre ösztönözte őket a szovjet diplomácia is. 32 Megkérdőjelezte az ENSZ jelentés hitelességét, de nem az abban foglaltak valóságtartalmának cáfolatával, hanem a jelentés összeállítói és a meghallgatott magyar emigránsok elleni lejárató kampány révén. Az ENSZ ötös bizottsága terjedelmes jelentésének 1957. szeptemberi közgyűlési vitájának időpontjára időzítették azt a tiltakozó kampányt, amelynek forgatókönyve több alkalommal is szerepelt az MSZMP vezető testületei előtt 1957. második félévében. Az akcióhoz a magyarországi egyházak, tudományos intézetek, egyetemek, közéleti személyiségek és aláírásával kétszáznál több magyar író is csatlakozott. A sajtó miközben szinte naponta közölte a különböző intézmények, üzemek által a kormánynak küldött táviratokat - amelyben felháborodva tiltakoztak az ENSZ jelentése ellen -, az országos méretű tiltakozó akció résztvevői közül senki nem ismerte a tiltakozás tárgyát képező jelentést. Erre a tényre maga Kádár is felhívta a figyelmet az MSZMP KB Titkárságának 1957. augusztus 9-i ülésén: „ahogy itt elnézem, akkor mindenki, aki él ebben az országban, annak részt kell vennie valamilyen gyűlésen, ugyanakkor senki sem tudja, hogy mi is van abban a jelentésben". 33 Az 1957. szeptember eleji látványos tiltakozó akció után a „magyar kérdés" közgyűlési vitája idején fényképalbumok, propagandakiadványok kiküldésével és terjesztésével, filmbemutatókkal (elsősorban az így történt és a nevezetes 1957. május 1-jei nagygyűlésről készült Új tavaszi seregszemle című dokumentumfilmmel) igyekezett az ENSZ-ben, illetve az egyes országokban a forradalom értékelését megváltoztatni, s ezáltal a magyar ügy ENSZ-beli tárgyalását is befolyásolni. Ugyanezt a célt kívánta szolgálni annak a delegációnak a körútja is, amely Szarka Károly külügyminiszter-helyettes vezetésével (Péter János és Rácz Pál részvételével) a PB 1957. augusztus 6-i döntése értelmében augusztus 13-án A Külügyminisztérium nyilatkozata az ENSZ különbizottságának jelentéséről. Törvénytelennek és belügyeinkbe való durva beavatkozásnak tekintjük a bizottság jelentését. Népszabadság, 1957. augusztus 8. 32 Jevgenyij Gromov nagykövet Sík Endre külügyminiszter-helyettessel folytatott 1957. április 10-i beszélgetése alkalmával -Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterre hivatkozva - annak a véleményének adott kifejezést, hogy az újabb ülésszak összehívása esetén a magyaroknak célszerű lenne aktívan, támadó módon részt venni a Közgyűlés munkájában. (MOL XIX-J-1-u 66. d.) A szovjet diplomácia folyamatosan figyelemmel kísérte a magyar előkészületeket, és a továbbiakban is a jó felkészülés és az aktív, támadó fellépés szükségességét hangsúlyozta. A magyar külügyi vezetés a budapesti szovjet nagykövetség diplomatáin keresztül rendszeres tájékoztatást adott a magyar felkészülésről, és néhány konkrét kérdésben kikérte a szovjet kormány véleményét. 33 Az MSZMP KB Titkárságának jegyzökönyvei, i. m. 102. 38
