A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

mondja meg mi a véleményük arról, hogy mi se küldjünk erre az ülésre delegációt. Az elvtársak a szovjet nagyköveten keresztül kifejezték véleményüket, helyeselték álláspontunkat, hogy mi sem küldünk ki ENSZ delegációt erre az ülésszakra. APRÓ ANTAL elvtárs: Helyeslem azt a taktikát követni, s ha a szovjet delegáció csak így vesz részt, mi se vegyünk másképp, ezzel is kisebbítjük az ENSZ tárgyalás súlyát. Véleményem szerint a nyilatkozat szövegén még kell dolgozni. Nem tartom helyesnek azt a módszert, hogy a Külügyminisztérium a nyilatkozat lényegét ismertesse, s utána megjelenik a kormány nyilatkozata. Brossurát, illetve albumot ki kell adni. Kiss KÁROLY elvtárs: A Politikai Bizottság fogadja el az album készítését, de ne mi döntsünk abban a kérdésben, hány példány legyen stb. Ezt az illetékes állami szervek csinálják meg. HORVÁTH IMRE elvtárs: Mi az albumokat a delegátusok tagjainak akarjuk szétosztani. APRÓ ANTAL elvtárs: Ehhez megfelelő szöveg kell. Ha a román elvtársaknak is hasonló a véleményük, mint a szovjeteknek, s valószínűleg az összes népi demokráciáknak hasonló, helyeslem, hogy ne küldjünk delegációt. RÓNAI SÁNDOR elvtárs: Egyetértek azzal, hogy ne menjen ki erre az ülésre magyar delegáció. Helyes, ha holnap sajtótájékoztatón keresztül nyilvánosságra hozzuk a Külügyminisztérium nyilatkozatát. Néhány megjegyzésem lenne az anyaghoz. A 3. oldal b.) pontjában szó van arról, hogy a kihallgatott tanúk között nyilván egyetlen egy sincs, aki ne volna vétkes ellenforradalmi cselekmények elkövetésében. 17 Ezt valahogy másképpen kellene megfogalmazni. Mi általában e kérdés napirendre tűzése ellen vagyunk. Ha azt mondjuk, hozzák nyilvánosságra a vallomásokat, ebben burkoltan benne van - ha nyilvánosságra hozzák - vitatkozás lehetősége. Javaslom a 3. oldal b.) pontját a c.) pont utolsó mondatával 18 vonjuk egybe. Hagyjuk ki azt, hogy a vallomásokat nyilvánosságra kell hozni. 19 Az említett pontot az előterjesztők a következőképpen fogalmazták meg: ,,b) a bizottságnak ez a két tagja [K. C. O. Shann és Alsing Andersen] a kihallgatott tanúkat egyoldalúan válogatta ki a külföldre szökött ellenforradalmi elemek közül, e cselekmények szervezésében résztvevő Király Béla, Kéthly Anna és Kővágó József javaslatai alapján, továbbá az Amerikai Egyesült Államok és más imperialista hatalmak ügynökeinek javaslata alapján, akik közül többen előkészítői és szerve­zői voltak az ellenforradalmi eseményeknek. A kihallgatott tanúk között nyilván egyetlen egy sincs, aki ne lett volna vétkes ellenforradalmi cselekmények elkövetésében." A c) pont így szólt: „a bizottság a kihallgatott 111 tanú közül csak hármat nevez meg, ezek kivé­telével a többi tanút nem is nyilvánosan, hanem zárt ajtók mögött hallgatta ki". Az előterjesztés d) pontja tartalmazta a magyar kormánynak azt a követelését, hogy a tanúk neveit és vallomásaik teljes szövegét hozzák nyilvánosságra a bizottság jelentésének napirendre tűzése előtt. 342

Next

/
Oldalképek
Tartalom