A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

kérdés. Én történelmi tényekből indulok ki. Miért vetem fel? Tavaly márciustól kezdve ellenforradalmi levegő volt az országban. A nacionalizmus egy vezérelv volt, ez pedig valamiből táplálkozik, ezt valaki valamiért fűti. Lényegesnek tartom tehát ezt a dolgot, gondolkozzanak az elvtársak rajta. Miért tettem szóvá? Azért, mert szinte félnek az emberek erről beszélni, nem kerülnek-e kényes helyzetbe a szovjet, vagy más baráti országokkal szemben. Egyetértek azzal, hogy a szomszédos baráti országok vezetői beszédéből az is kiderül, hogy náluk is féltek a bajtól. De hallgatni erről szerintem mégis érthetetlen, mert ez van. Érzem, hogy visszaüthet ez a bumeráng. Egy célt akartam elérni, megmutatni, hogy az angolok, amerikaiak, franciák úgy lépnek fel, mint a magyar nép barátai. Milyen barátok ezek, akik kétszer már háborúba rántottak és harmadszor is ezt akarják csinálni. Én a régi pártvezetés egyik alapvető hibájának tartom, hogy a két világháború ilyen szörnyű katasztrófáját nem magyaráztuk meg a népnek és azt sem mutattuk meg, hogy a trianoni békeszerződés lezárt és nem lehet hozzányúlni. Ha úgy ítélik meg az elvtársak, hogy ezzel nem lehet foglalkozni, akkor ne csináljuk, de ez a kérdés van, és erről előbb-utóbb beszélni kell. Sőt az is előfordulhat, hogy ezt a kérdést esetleg mások fogják felvetni. Nem a trianoni békeszerződés helyességét, vagy helytelenségét vetem fel. Felvetem magát a kérdést azért, mert ez az ellenforradalmi eseményekben döntő szerepet játszott és ez a kérdés a magyar népben él. Ennek tényei, sőt döntő tényei vannak. Lehetetlenség lett volna a szociális demagógián kívül mással megnyergelni ezt a széles réteget. Az antiszemitizmus kérdéséhez nagyon ragaszkodom. Nem értek egyet azzal, hogy ne süssük rá a fasiszta bélyeget erre a társaságra. Mi 8 hónap alatt keveset tettünk ilyen szempontból. Itt el kell mondani mindent, ami számunkra felhasználható. Beszélni kell arról, hogy Magyarországon 75 ezer zsidó van és nem 200 000, mint a felszabadulás után volt. Visszatérve Trianonra: évekig tudok hallgatni egy kérdésről, ha az politikailag szükséges, de erről a kérdésről sokáig nem beszélni lehetetlenség. SOMOGYI MIKLÓS elvtárs: Én is egyetértek azzal, hogy a trianoni kérdést semmiképpen ne vessük fel, mert azt ellenünk vissza tudják fordítani. Többet ártanánk ezzel, mint használnánk. Az kétségkívül igaz, hogy ez a kérdés él és van olyan dolog is, amire nem figyeltünk fel. Mégpedig az, hogy 1919-20-ban repatriált kb. 100 ezer család, akik és gyermekeik is nacionalista szellemben nőttek fel, és azokból ezt kiölni nem lehet. Ezek túlnyomó nagy része abban a reményben él, hogy egyszer még úr lehet Erdélyben. Magunk között ki lehet vitatni, elemezni, de ne odakint. Az anyaghoz: nem értek egyet én sem, hogy mi sokat mentegetőzzünk a belső okok miatt. Minél kevesebb olyan tényt említsünk meg, ami elkerülhetetlen a dolgok helyes megmagyarázásához, de ne adjunk mi fegyvert, lehetőséget arra, hogy ezt szélesíthessék. Vigyáznunk kell, az anyag rosszhiszemű, de ki lehet kezdeni sok helyen. 241