A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)
marad úgy, mint volt. Ezt a kérdést nem hiszem, hogy helyes felvetni és nem is hiszem, hogy Dej elvtárs ezt helyeselte volna. Marosán elvtárs felvetette, hogy a Szovjetunióra vonatkozóan kellemetlen lenne Trianon felvetése. De nem is ütjük ezzel agyon a sovinizmust, éppen ellenkezőleg: lángra lobbantjuk, mert azt mondják majd, hogy íme, a kommunisták, és kifogásolják, hogy magyarok élnek Jugoszláviában, Romániában és aSzovjetunióban. Ebben a kérdésben tehát Trianon nem fegyver. Az fegyver, ha konkrétan cáfoljuk az ellenség rágalmait. Elmondják, hogy kivégeztünk 24 000 embert. Szerintem helyesebb lenne megmondani annak a 30-32 embernek a nevét, akiket kivégeztünk, így visszaverjük a tömegmészárlás vádját. De ha Trianon kérdésével jövünk ki, szembehelyezkedünk 10 éves politikai gyakorlatunkkal. Román testvéreinket nemcsak azért nyugtalanította elsősorban a magyarországi októberi esemény, mert ilyenre sor került, hanem előfordulhatott volna, hogy az ő magyarlakta területüket is elönti a sovinizmus. 25 Ha most mi, kommunisták lépünk fel Trianonnal szemben és azt igazságtalannak minősítjük, ez csak táplálni fogja a hazai sovinizmust. Rendkívül fontosnak tartom a tömegmozgalom kibontakozását az ötös bizottság jelentésében foglalt rágalmak ellen. Ha a közgyűlésen meg tudjuk mutatni, hogy nálunk mennyien tiltakoznak az okmányban foglaltak ellen, ennek meglesz a kellő hatása. BISZKU BÉLA elvtárs: Szilágyi elvtárs által javasolt dolog igen fontos. A rágalom elleni tiltakozást széleskörűvé kell tenni és úgy időzíteni, hogy az ENSZ Közgyűlés idejére az országon belül, de nemzetközi síkon is érje el tetőfokát a tiltakozás. Az elvtársak azt mondják, hogy legjobb védekezés a támadás. Ez igaz, de a beszédvázlat második része mégis védekezés. Ezen tehát változtatni kell. Konkrét tények alapján vissza kell verni a rágalmakat. Adatok vannak arra, hogy kik játszották a főszerepet. Nagy gondot kell ezekre fordítani és főleg a külső okokat kell jól dokumentálni. Gondosan össze kell állítani azokat a dokumentumokat, amelyek igazolják az ellenforradalom ideológiai előkészítését. Kezünkben van már Mr. Beörh /?/, a Szabad Európa alelnökének 26 nyilatkozata, amelyben arról van szó, hogyan kell a népi demokratikus országokban uszítani. Vannak olyan adatok, hogy a régi emigráció (horthysták) 1956 nyarán megélénkítették tevékenységüket. Többek között Kállay [Miklós] volt miniszterelnök a lengyel emigránsokkal 25 A nacionalizmus magyarországi újjáéledésétől való félelem román részről már az 1956. októberi forradalom előtt is érzékelhető volt, és ennek az aggodalomnak Pándi Pálnak a Szabad Nép 1956. szeptember 9-i számában megjelent „Közös dolgainkról" c. cikkével kapcsolatban hangot is adtak. Egy, a forradalom előtt készült, a magyar-román viszonnyal foglalkozó szovjet külügyi elemzés is azon a véleményen volt, hogy „a cikk közlése nem volt véletlen, és arról tanúskodik, hogy Erdély vonatkozásában a magyar lakosság egyes rétegei és különösen az értelmiség körében komoly nacionalista tendenciák vannak". (AVPRF f. 077. op. 37. papka 191. gy. 38.) 26 Feltehetőleg Adolf A. Berle-ről, a Szabad Erópa Egyetem elnökéről, a Szabad Európa Bizottság elnökségi tagjáról van szó. A Szabad Európa Bizottság strasbourgi nyári egyetemén 1956 augusztusában ő beszélt erről. L. VADAI György: A Szabad Európai Rádió szerepe a magyarországi ellenforradalomban. Ellenforradalom Magyarországon 1956. Kossuth Könyvkiadó. Bp., 1958. 189. 236
