A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)
Döntő politikai kérdésekben a vélemények megegyeznek. A nyilatkozat feladata elsősorban, hogy a két ország közötti viszonyt megjavítsa és vázolja ezen a téren a további feladatokat, valamint rögzíti az elért eredményeket. Ha ezen a téren még eredmények nincsenek, úgy a jó viszonyt elősegítő tényezőket és ennek útját kell meghatározni. A Volkstimme nagyon fontos politikai eszköz számunkra, amelyen keresztül az ország határain túl, nyugat felé tudunk hatni. Ezt a lehetőséget az eddiginél jobban ki kell használni. A Volkstimme és a Népszabadság közötti kapcsolatot meg kell javítani a hírközlés, vagyis a kölcsönös híranyag jobb, gyorsabb kicserélése érdekében. Az osztrák elvtársak a következőket javasolják, amit Biszku elvtársnak már mondtam is. A határzár kérdésénél próbáljunk hátrább jönni úgy, hogy az ne bántsa, és ne sértse az ország tekintélyét és súlyát. Ez az egyetlen olyan kérdés, amit ők kint nagyon élesen vetnek fel. Vizsgálja meg a kormány, mit tud csinálni ezen a téren. Az osztrák elvtársak véleménye szerint körülbelül ez év őszén egy osztrák kormányküldöttség utazik Moszkvába, ahol bizonyos kedvezményeket igyekeznek elérni. 71 Az osztrák kormánynak érdeke, hogy erre az időre az osztrák-magyar viszonyban javulást tudjon felmutatni. Az osztrák elvtársak azt javasolják, hogy semmiféle gesztust ne tegyünk az osztrák kormány felé. Nekik kell jelentkezniük. Ok nem mehetnek el addig Moszkvába, amíg a viszony közöttünk nem enyhült. Nem lenne jó, ha mi nyújtanánk a kezünket. Itt nem szabad kockáztatni. 72 Felvetettem még az osztrák elvtársaknak, hogy az ilyen irányú határozatokat ne velem tárgyalják meg, a kapcsolatot ne velem tartsák fenn. Helytelen, hogy annak idején engem hívtak Bécsbe. Ők azt kérik, hogy a párt ne változtasson ezen a személyi megjelölésen, mert nekik jót tesz, ha a hőbörgő szocdemeiknek azt mondhatják, hogy hívjuk Marosánt Bécsbe gyűlést tartani. Maradjunk egyelőre így, ebből ők profitálni tudnak. 73 Erre csak 1958-ban került sor. Fümberg ezt a javaslatot 1957 júniusában a bécsi magyar követség munkatársainak is felvetette. (MOL M-KS 288. f. 32. cs. 1957/2. ő. e.) Véleménye szerint a magyar tartózkodással egyenes arányban nő az osztrákok kezdeményező készsége. Ugyanakkor a szovjet diplomácia Anasztasz Mikojan bécsi látogatása után nem egyszerűen sürgette a két ország közötti feszültség enyhítése érdekében teendő lépéseket, de J. I. Gromov nagykövet június 12-én felajánlotta a Szovjetunió közvetítő szerepét Horváth Imrének. (MOL XIX-J-1-j SzU TÜK 9. d. IV-138/2. tétel.) A magyar diplomácia legjelentősebb lépésére 1957. szeptember 12-én került sor, amikor az ENSZ közgyűlésre utazó Horváth Imre külügyminiszter útját megszakítva egy napra megállt Bécsben és megtekintette a nemzetközi vásárt, amelyen magyar kiállítók is megjelentek. Valódi célját azonban nem sikerült elérnie. Ausztria az ENSZ ötös bizottság jelentése alapján a rendkívüli ülésszakon megszavazta a Magyarországot elítélő határozatot. A két ország közötti kapcsolatok ezt követően újra hűvösebbé váltak, annak ellenére, hogy Horváth Imre az ENSZ közgyűlésről hazajövet 1957. november 6-án udvariassági látogatást tett Bécsben az osztrák külügyminiszternél. 71 Az 1957. októberi találkozó magyar pártdelegációját is Marosán György vezette. 221
