A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

részek is vannak, nem való a sajtóba. Ezeket ki kell belőle hagyni. Az egész munka egyébként olyan, amit véleményem szerint a Politikai Bizottság elfogadhat. FEHÉR LAJOS elvtárs: A programot nagyjából jónak tartom, de fő hiányossága, hogy nem elég konkrét a munkásasszonyok és parasztasszonyok irányába[n]. Itt kellene javítani rajta. Mutassák meg, hogyan nézzen ki a varrótanfolyamok, fiatal anyák tanfolyama és egyéb tanfolyamok ügye. Legyen benne a népi ellenőrzésben való részvétel is. Javasolja a nőmozgalom, hogy az iskolákban legyen erkölcstan tanítás. A 7. oldalról hagyják el a pedagógusokkal kapcsolatos részt, bízzák azt a Művelődésügyi Minisztériumra, majd az megszervezi.

64 Lehetőleg minden faluban alakítsanak Nőtanácsot. A programnak azt a részét, hogy a nőmozgalom nem lesz tagsági könyvvel rendelkező szervezet, helyesnek tartom. MAROSÁN GYÖRGY elvtárs: A program hangja tetszik nekem, de csak a hangja. Tartalmilag nem lehet vele kimenni a nyilvánosság elé. Mi az, amit én hiányolok. Az, hogy ez egy vezércikk, az utolsó részt teljesen el kell hagyni. A programnak rögzíteni kell a hozzánk nem tartozó rétegek közötti munkát is, és azt, hogy a magyar nőmozgalomnak mi a feladata. A magyar nőmozgalom tradícióit is meg kell mutatni. A nőmozgalmat nem lehet 1945-től nézni. Szervezett nőmozgalom volt a felszabadulás előtt is, pl. a szocdem. nőmozgalom. Világosan meg kell mondani, hogy a nőmozgalom csak haladó mozgalom lehet. Csinálni kell egy nőkonferenciát, és ott meg kell tárgyalni a nők közötti problémát. Nem lehet a nőmozgalom dekoratív mozgalom, mint a múltban volt. Az utolsó évben hiba volt, hogy sokszor bedugtunk a parlamentbe 5-10 nőt mutatóba, de nem állt mögöttük nőtábor. Hiányzik még ebből az anyagból az elmúlt 12 esztendő pozitívuma, az, hogy lényegében ebben az országban a felszabadulás után váltak a nők szabaddá. Mégis az októberi eseményeknél szembetaláltuk velük magunkat, vagy legjobb esetben passzívak voltak. Ezek olyan fontos és kényes kérdések, amelyeket így elkapkodva nem lehet kihozni. A demokratikus nőszövetségnek 12 évi munkájára meg kell kapni a megfelelő bírálatot. Ez is hiányzik a programból. A Politikai Bizottság adjon olyan instrukciót az Ágit. Prop. és a Párt- és Tömegszervezetek Osztályának, hogy segítsenek a program összeállításában, és egy hónapon belül az átdolgozott programot hozzák újra Politikai Bizottság elé. A múlt héten kimentem egy alapszervi vezetőséghez. Elmondták, hogy náluk túlnyomórészt asszonyok dolgoznak, mégis az értekezleten túlnyomórészt férfiak vettek részt. Megkérdeztem, hol vannak az asszonyok, mi az oka, hogy nem jöttek el. Nagyon érdekes dolgokat mondtak el. Ezek az asszonyok éltek és dolgoztak a kapitalizmusban is, sokkal nehezebben, mint most, mégis azt képzelik, hogy akkor „Csatlakozunk ahhoz a mozgalomhoz, amely a pedagógiai műveltség felemelését tűzte ki célul. Pedagógiai előadásokat, ankétokat szervezünk a pedagógia legalapvetőbb fogalmairól, amelyek mintegy a nevelés a-b-c-jét adva hozzájárulnak ahhoz, hogy a szocialista nevelés alapelvei kikristályosodjanak és elterjedjenek." 219