A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

növeli, vagy közös állatállományát ilyen, vagy olyan mértékben emeli - és ilyen feladatokat tucatjával lehetne kitűzni. Tehát olyan célokat kellene kitűzni, amely arra ösztönöz, hogy mint szocialista nagyüzemek fejlődjenek és ezeknek a céloknak elérését messzemenően támogatni. Sőt már az első lépéseket, és nemcsak magát az eredményt kell támogatni. Ha kimutatják, hogy most olyan célra kell a pénz, amellyel ezt és ezt el tudják érni, ahhoz is adhatunk segítséget azzal, hogy a fő támogatás mégis az eredménytől függjön. Ez kell, hogy a legfőbb ösztönzési forma legyen. Itt a támogatások jó része mechanikus dolog, amely kizárólag azért ad kedvezményt, mert az illető termelőszövetkezeti tag. Ha a felár kérdést ebből a szempontból nézzük, láthatjuk, hogy ez is alapjában szintén azért támogatás, vagy részben azért, mert az illető termelőszövetkezeti tag. Ezt most azzal igyekeztünk elfogadhatóvá tenni, hogy másfél vagon, minőségben azonos terményt kell beadni a felárhoz. De akkor nehéz megindokolni, hogy ha ezt nem termelőszövetkezeti tag, hanem más teszi, neki miért nem adjuk meg ezt a kedvezményt. Ez a szellem, ez az irány kihatásában nem jó a termelőszövetkezeti parasztra sem, de még inkább a kívülállókra. Ezért azt hiszem, hogy ilyen feltételek mellett, amit nem könnyű produkálni (150 mázsa egy tételben való átadása) adjuk meg a felárat másnak is. Az ellenőrzést még olyan irányba is ki lehet terjeszteni, hogy a kapott összeget egyszámlára utalják át, ami különösen lehetetlenné teszi, hogy mások is betársuljanak az eladásba. Pár szót a géptársuláshoz. Ez kicsit úgy került szóba, mintha a Gazdasági Bizottság határozata alapján került volna most 600 Zetor úgy a termelőszövetkezetekbe, hogy semmi sem került a gépállomásokra. A Gazdasági Bizottságnak az volt a határozata, hogy sokkal nagyobb mennyiségű Zetor parkból 300 darabot adunk a termelőszövetkezeteknek kísérletképpen, olyan termelőszövetkezeteknek, amelyek minden, az állammal szemben fennálló kötelezettségüknek eleget tettek, nem kértek törlesztésre hitelt.

57 Néhány szót a gépállomások és szövetkezetek viszonyáról: Ezt az elvtársak nem egészen helyesen mutatták meg. Nálunk a Közgazdaságtudományi Intézetben több mint egy évig tartó vizsgálat volt erről a kérdésről.

58 Lehet, hogy Tisza elvtársnak van abban igaza, hogy sok a gépállomáson az osztályidegen, vagy ellenséges elem, de nem ez általában a döntő. Bizonyos fokig ellentét van a gépállomások és az általuk kiszolgált szövetkezetek között. Nem úgy áll a helyzet, mint Keresztes elvtárs mondja, hogy van sok gép és nincsenek kihasználva. Éppen az a helyzet, hogy kevés gép van és a gépállomás sokszor olyan helyzetbe kerül, hogy a tsz-ek L. a 39. jegyzetet. 58 1957. április l-jével a gépállomások gazdálkodását megváltoztatták: „költségvetési szervekből" önálló elszámolású vállalatokká alakultak át. Ezután a vállalatközi viszonyok domináltak az egyéni gazdaságok, a tsz-ek mint megrendelők és a gépállomások, mint munkavállalók kapcsolataiban. E döntések részben a Közgazdaságtudományi Intézet kutatási eredményeire épültek. A reformszemléletet tükrözi SztKSZM Pál: Önálló elszámolás a gépállomásokon cimü cikke. (Közgazdasági Szemle, 1957. július.) 212