A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

ott, mert az megint másik kérdés. Én inkább azt nézném, hogy aki felelős munkakörben van, ne mondhassanak fel neki úgy, mint egy segédmunkásnak. Általában felmerül a kérdés, hogy a dolgozónak legyen biztonság érzése, ha a munkáját elvégzi, fegyelmezetten és jól ne rettegjen attól, hogy kiteszik a munkából. Ha valamit elkövet, fegyelmileg minden pillanatban ki lehet tenni. De szerintem a dolgozóknak rendelkeznie kell olyan biztonságérzéssel, ha a munkáját rendesen elvégzi, fegyelmi vagy más esetektől eltekintve ne lehessen kitenni. Ebből indultunk ki, amikor azt mondtuk, hogy bizonyos idő után az ÜBvel egyetértésben tehet ki valakit az igazgató. Ami itt felmerült az egyeztető bizottságokkal kapcsolatban: rövid ideje figyelem munkájukat. A gyári egyeztető bizottságokat az jellemzi, hogy azok egy része fél határozatot hozni, attól tart, hogy szembekerül az igazgatóval, kegyvesztett ember lesz, ezért még ha igazságérzetük erősen azt is diktálja, arra törekszenek, hogy szavazategyenlőség jöjjön létre, és majd a felsőbb bizottság dönt. A területi egyeztető bizottságoknál az emberek egy részét ki kell cserélni, hogy képzettség, jogi felkészültség szempontjából megfelelők legyenek. Ma az a helyzet, hogy az elnökök nem ok nélkül állandóan felvetik, hogy ők a tanácsnál vannak alkalmazásba[n], a bizottság elé nagyon sok vállalat ügye kerül, és határozatukat sokszor nem fogadják el. Előfordul az is, hogy néhány határozathozatal után az illető máris kegyvesztett. Ezért helyesebb arra törekedni perspektívában, amit Nezvál elvtárs is javasol, hogy kerüljön majd a bírósághoz. De átmenetileg kellene olyan szerv, amely vállalatilag nincs függő helyzetbe[n]. Ez az egyetlen mód arra, hogy a dolgozó nyugodt legyen afelől, hogy ügyét elfogulatlanul intézik. Végső fokon persze a bíróság volna a helyes, de ez pillanatnyilag nem oldható meg. Most úgy néz ki, hogy ha a bíróság dönt 6-8 hónap távlatában történik ítélet. Akkor elviszik a területi egyeztető bizottsághoz, és esetleg határozatot hoznak, hogy nem 20, hanem csak 10 000 Ft jár az illetőnek. így az egyeztető bizottság az, amely a bírósági határozat értelmében, nem az ítélet arányában állapítja meg a költségeket. Állítom, hogy sok hibájuk mellett ezek a területi egyeztető bizottságok sok pénzt takarítanak meg az államnak. K. m. f. Jegyzőkönyvezte: Fehér Margit Ságvári Ágnes MOL M—KS 288. f. 5. cs. 58. ő. e. Géppel írt tisztázat. A határozati] egyzőkönyv Kádár János és Ságvári Ágnes, a szó szerinti] egyzőkönyv Fehér Margit és Ságvári Ágnes saját kezű aláírásával hitelesített. 1066