A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)
Ezen az új Munka Törvénykönyvön azt mondhatnám, több száz ember dolgozik társadalmi munkásként természetesen, mert mint alkalmazott kevés ember foglalkozik vele. Igyekeztünk minél szélesebb körben bevonni különböző szakembereket, figyelembe vesszük a szocialista államokban meglévő tapasztalatokat és törvényeket. Mindezek figyelembevételével és a helyi viszonyok előtérbe helyezésével alakítottuk ki ezeket az elvi kérdéseket, amelyeket most idehoztunk. Javaslatunkat átbeszéltük a párt Allamgazdasági Osztályával is, ahol felmerült az a gondolat, hogy ha a felmondás tekintetében az alkalmazott egy szabadabb helyzetbe kerül, elvileg az volna a helyes, ha ugyanilyen szabad kezet biztosítanánk a vállalatok vezetőinek is az elbocsátások terén. Ezt a Szakszervezeti Tanáccsal is megtárgyaltuk, és megtárgyalta nálunk a Munkaügyi Tanács is. Most az a vélemény alakult ki, hogy ezidő szerint az alkalmazott, a dolgozó felé nagyobb jogbiztonságot kell nyújtani, mint ami a vállalati igazgató hatásköre, mert egyelőre még a jogbiztonság és a jogi helyzet nem egyenrangú az alkalmazott és az igazgató között. A Szakszervezeti Tanács és a Munkaügyi Minisztérium együttes javaslata alapján, valamint a párt Allamgazdasági Osztályával való megbeszélés és áttárgyalás alapján hoztuk ide az elvtársak elé ezt a javaslatunkat. Azért volna fontos, hogy ebben az elvi kérdésekben az elvtársak véleményüket kifejtsék, hogy ennek alapján a részletes munka megindulhasson. Ez kiterjedtebb lesz, mint az eddigi Munka Törvénykönyv és fontos, hogy ezek az elvi kérdések megerősítést nyerjenek. Döntő szempont a munkaviszony szabályozása, tehát a dolgozók kilépése és elbocsátása. Ez a legalapvetőbb kérdés, és arra kérem az elvtársakat, hogy ezt a kérdést átvizsgálva erősítsék meg az általunk előterjesztett elvi kérdéseket. Részletesebb munkánkra vonatkozó javaslatunkat is behozzuk majd a párt elé. FRISS ISTVÁN elvtárs: Kisházi elvtárs megemlítette azt a munkát, amelyben az Allamgazdasági Osztály állásfoglalása is szükséges volt. Azt hiszem, hogy tulajdonképpen az egyetlen fontos elvi jelentőségű kérdés az egész javaslatban a felmondást érintő kérdés. Ma az a helyzet, hogy az alkalmazott általában minden megszorítás nélkül, bármikor otthagyhatja munkakörét. Ezzel szemben a vállalat keze, tehát az állam keze meg van kötve, csak bizonyos esetekben bocsáthatja el a dolgozót, és az esetek úgy vannak megállapítva, hogy a dolgozó általában vitássá teheti, hogy őt jogosan vagy jogtalanul bocsátották el. Ha az elhelyezkedése körül nehézségek vannak, akkor végső fokon az egyeztető bizottság dönt, de csak igen nehezen. A mi álláspontunk az, hogy itt, ebben az esetben nem a munkás jogának általános védelméről van szó, hanem mint a mi esetünkben igen gyakran, a munkásság egy részének jogáról, és utolsó sorban következik csak a munkásosztály érdeke általában. Persze az államnak különböző bürokratikus vagy egyéb torzulásaival, hibáival szemben igenis előfordulhat, hogy védeni kell a munkásokat és általában az állampolgárokat. De miről van szó gyakorlatilag az adott esetben? Általában az állam, illetve a vállalat az, amely a munkaviszony folytonosságában érdekelt. 1056
