A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

figyelmét ez elkerülte. A Tervhivatal és a külkereskedelem képviselői mint két szomszéd vár álltak egymással szemben és ez nem kedvezően befolyásolta a magyar delegáció munkáját. Valóságos ellenséges viszony állt fenn a Tervhivatal és a külkereskedelem képviselői között. Másik kérdés: Apró elvtárs beszélt arról, hogy szovjet partnereink általában elismerték a mi igényeink teljes jogosultságát, a beruházások tekintetében is és a külkereskedelmi igények tekintetében is. Sajnos ez egy kicsit rózsaszínű megítélése a dolognak. Ez akkor teljes, ha hozzátesszük, hogy ugyanakkor beruházási igényeinknél egy csomó nem szolid dologra is rámutattak. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a delegáció beszámolója szintén olyan irányba kellett, hogy tájékoztassa a szovjet elvtársakat, hogy mi még nem feszítettük meg minden erőnket, hogy még sok belső tartalék van, akkor fel kell tételezni, hogy bár a szovjet elvtársak abból indultak ki, hogy maximális segítséget akarnak adni, de az jóval kevesebb, mint amit a magyar elvtársak kérnek. Ugyanakkor, amikor örömmel megállapítjuk, hogy a 300 millió rubel, amit a szovjet elvtársak a beruházásra adnak, rendkívül jelentős és nagy segítség, össze kell hasonlítani azzal, hogy mi 1500 millió rubelt kértünk, tehát ennek kb. csak 1/4-ét kaptuk meg. És hasonlóképpen a kért áruszállításoknál is igen jelentős a különbség. A következtetések levonásához, illetve ahhoz az egyetlen kérdéshez, hogy forduljunk-e a Szovjetunióhoz vagy nem, erre vonatkozólag itt most nem volna helyes a végső szót kimondani. A Tervhivatal most számításokat készít azon az alapon, hogy ennyit kaptunk. Kiszámítja, hogy ebből a mi maximális erőfeszítéseinket figyelembe véve mi következik számunkra. Csak ha világosan látjuk, hogy mik a következmények, akkor dönthetünk teljes hozzáértéssel arról, hogy ezen az alapon mi legyen a következő lépés. Most csak az látszik, hogy mivel valószínűleg az fog kiderülni, hogy ha nagyobb segítséget nem kapunk, az elég nagy kockázatot jelent a magyar népgazdaság számára, abból a kettős szempontból, hogy tudjuk-e tartani a termelési színvonalat és az életszínvonalat. Fel kell tárni a szovjet elvtársak előtt, ilyen és ilyen veszélyek vannak a tervben, ha többet nem kapunk. És itt nem elegendő az persze, hogy hasonló feszültségeket építsünk be a tervbe, mint az előző években. Tudunk most olyan tervet készíteni, hogy minden igényt kielégít, tartja a termelési színvonalat, az életszínvonalat, csak éppen olyan feszültségeket tartalmaz, amely mellett nem valószínű a terv teljesítése. Azt kell elérni, hogy feltárjuk mi a helyzet. A tárgyalás első eredményei máris megvannak, és a jövő hétre lesznek olyan számok, amin tudunk tárgyalni. VÁLYI PÉTER elvtárs: Én is ahhoz a kérdéshez csatlakoznék, amit Friss elvtárs mondott és meg szeretném említeni a tárgyalások olyan vonatkozását, amelyben a szovjet elvtársak nem értettek egyet a mi eredeti elképzeléseinkkel. Ez általában a mi tőkés országokkal való gazdasági kapcsolatunkra vonatkozik, ahogy én észrevettem különböző szinteken folytatott tárgyalásoknál 3 vonatkozásban. Egyik, amit igen világosan és határozottan felvetettek a beruházási tárgyalások során: nem 1035