A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

A kollektív pártvezetés hiánya odavezetett, hogy az államvédelmi munka iránya 1948-1953 között nagy mértékben eltorzult. Annak az elvnek hangoztatása mellett, hogy az államvédelem a párt, illetve a Politikai Bizottság fegyvere, a gyakorlat az volt, hogy két ember (Rákosi, Farkas) fegyverévé változott. Az a jelszó, hogy „nekünk csak a párt parancsol", a gyakorlatban azt jelentette, hogy a Központi Vezetőséget, de méginkább a különböző fokú pártbizottságokat nem tekintették a pártnak. Az avantgardizmus a párttal szemben is érvényesült, a párt fölé helyezték magukat. Már kezdettől fogva jelentkeztek olyan nézetek, hogy a Magyar Népköztársaság más védelmi szervei (pl. rendőrség, honvédség stb.) megbízhatatlanok, azokra nem számíthat a vezetés. Káros irányban fejlődött a párt, az állam és az államvédelmi szervek viszonya. Az eltorzult politikai vonal tette lehetővé, hogy az államvédelmi munka- a koncepciós pereken keresztül — a párt káderei ellen irányult. A tömeges nyilvántartásba vétel, a munka irányának és módszereinek elbürokratizálódását jelentette. Az erőszakos tsz-szervezések, amelybe bevonták az államvédelmet, jelezték, hogy az államvédelem munkája ferde irányba halad. Növekedett a bizalmatlanság a párt és az állami életben egyaránt. Mindezen torzulások a személyi kultusz talaján keletkeztek, annak káros gyakorlati megnyilvánulásai voltak. Ugyanakkor ezt a káros és bűnös politikát érvényesítették az államvédelmen belül is, amelynek igen sok becsületes kommunista esett áldozatául. Olyan légkör alakult ki, amelyben az államvédelmi tisztek sem érezték magukat biztonságban és mindenki mindenkivel szemben bizalmatlan volt. Az államvédelem régi vezetői - klikk politikájuknak megfelelően — a régi kipróbált munkásmozgalmi kádereket tudatosan mellőzték, félreállították, s helyettük fiatal, párt és élettapasztalattal nem rendelkező emberekre támaszkodtak. Az állományt sok kérdésben tévesen tájékoztatták. A párt érdekeire való hamis hivatkozással teremtették meg „erkölcsi" alapját a törvénysértő eljárásoknak. A politikai hibák, az avantgardizmus stb. súlyos demoralizáltsághoz vezetett az állományom belül, tönkrementek és elfajultak korábban becsületes emberek is. Ilyen körülmények között az ellenségnek könnyen sikerült izolálni az államvédelmet és tömeghangulatot kelteni az államvédelemmel szemben egyébként nem ellenséges, lojális állampolgárokban is. 3. Az 1953. júniusi KV ülés határozatai alapján a párt segítségével komoly erőfeszítés folyt a hibák kijavítása érdekében. A KV határozat végrehajtása érdekében politikailag tapasztalt káderekkel erősítették meg a Belügyminisztériumot. Kialakították a szervezetileg egységes Belügyminisztériumot, és megszűnt az államvédelem különállása. Felelősségre vonták a koncepciós ügyekben felelős vezetőket és operatív tiszteket, megerősítették a párt ellenőrzését. Törvényes alapra helyezték a munkát. Megkezdődtek a rehabilitációk. A KV határozat érvényesítésére irányuló törekvések azonban csak részben jártak sikerrel, mivel a párt vezetésében Rákosi és Farkas személyes felelősségük tudatában akadályozták 1006