Borsa Iván: Zsigmondkori oklevéltár IX. (1422) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 41. Budapest, 2004)
ELŐSZÓ A Zsigmondkori oklevéltár VII. kötetével lezárult egy szakasz a kutatócsoport életében. A Mályusz Elemér által összegyűjtött, illetve mások révén kiegészített kézirat a Magyar Országos Levéltár vállalt feladatának megfelelően napvilágot látott. (Erre nézve a III. és az V-VII. kötetek előszava tartalmazza az eredeti elképzeléstől való eltéréseket, illetve azok indokait.) Az előző, VIII. kötettel az oklevéltár új szakaszhoz érkezett. Az 142l-es év elkészítésekor további apró, de fontos változtatások születtek a „Mályuszi IV. kötet (1421-1430)" készítésével kapcsolatban. 1. A kötet elején találhatód felhasznált levéltári források című rész hasonlóképpen a Könyvészetiforrások és rövidítések összeállításhoz csak a kötetben előforduló levéltári, könyvészeti forrásokat és rövidítéseket közli. 2. Az oklevéltárban megtalálható a Magyar Országos Levéltár középkori adatbázisában szereplő valamennyi az 1422-es évben napvilágot látott, legyen az egymagában álló eredeti, átírt vagy másolat, illetve ezek kombinációjában ránk maradt oklevél. így elmondható, hogy az oklevéltár tartalmazza az összes ez évből fellelhető oklevelet. 3. A kötetben szereplő oklevelek közül nem egy teljes szöveggel kapott helyet. Ennek oka az volt, hogy olyan egyedülálló jogesetet vagy kancelláriai gyakorlattól elütő szöveget tartalmaztak, amelynek kivonatos formában való közlésével fontos részek veszhettek volna el a kutatás számára. Ugyancsak - az előző kötethez hasonlóan - teljes szövegükkel szerepelnek a missilis-ok is. 4. A VII. kötet megjelenésekor még úgy terveztük, hogy a VIII. kötet is két évet (1421-1422) fog felölelni, mégis az 142l-es év tördelt korrektúrája alapján látszott, hogy a két év egy kötetben kezelhetetlenné válnék. Az oklevéltár terjedelme a fentebbi két változtatás miatt - habár tartalom szempontjából az oklevelek száma a korábbi évekéhez képest csökkent megnövekedett. így a jelen IX. kötet csak az 1422-es, míg az előző VIII. kötet az 142l-es évet tartalmazza. Mivel a két év egy kötetnek készült, ezért a két éven belüli utalásokat nem szüntettük meg, hanem már a VIII. kötetben is szerepeltek a IX. kötet tételszámai. 5. Az oklevéltár jelen és elkövetkezendő köteteiből elmaradnak a magyar forint külföldi említései. Ennek egyik oka az, hogy Mályusz Elemér ezek gyűjtését 1420 végéig végezte el, másik pedig az, hogy a külföldi kiadások felkutatása ma a kutatócsoport számára elérhetetlen feladatot jelentenek. 6. Az oklevéltár nem tartalmazza a Dalmáciára, illetve a dalmáciai egyházmegyékre vonatkozó okleveleket sem, mivel e területet Velence 1420 végére teljesen az ellenőrzése alá vonta és ezzel a magyar korona számára hosszú időre elvesztek. így az e területre készült forráskiadványok közlései maradtak ki. Ez alól kivétel, ha az oklevélnek mégis van magyar vonatkozása. 7. Az oklevelek kiadásánál az előző kötetekhez képest még két jelentősebb újítás van: a király privilégiumok méltóságsoraiban szereplő személyek is szerepelnek a kivonatok végén. A közlésüknél azonban a sok utalást elkerülendő a nevek az Engel Pál Archontológiájában szereplő alakban szerepelnek, azaz minden esetben a ma használt alakban találkozhat velük a
