Borsa Iván: Zsigmondkori oklevéltár IX. (1422) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 41. Budapest, 2004)

oly módon, hogy in quo anno in ipsis silvis glandes fierent demptis et exceptis porcis decimalibus hominum extraneorum quorumcunque, de [quibus] iidem nobiles et eorum iobagiones plures et maiores porcorum habuerint quam altér eorum, tunc tales et illos porcos decimales maioris quantitatis inter se computando equaliter dividere tenebuntur. A leleszi konvent 1420. márc. 3-i oklevelének (ZsO VII. 1438) hátlapjára írt keltezetlen és a végén csonka fogalmazvány. Leleszi konvent orsz. lt, Acta a. 1420-7. (DF 221176.) 1 Vö. 1422. aug. 5. (863.) * A vasvári káptalan oklevele birtok iktatásáról. - Fejér X/8. 603, említés. - Helyes kelte: 1422. jan. 3. Lásd ZsO VIII. 1155. 1287 [...] A zágrábi káptalan oklevele arról, hogy Szentléleki Kasztellán László fiainak: Zsigmondnak és Gáspárnak a Monoszlói Tamás fiától: Farkastól vásárolt, Körös megyei Leszna és Kyshunseuch nevű birtokokon lévő részeket iktatták. - Isprave 1631, reg. (A. HAZU I-D-12, elenchus IV/34.) 1288 [...p Pál Crazna-i főesperes, tasnádi általános vikárius emlékezetül adja, hogy azt a pert, amelyet halasztólevele értelmében Vaj a-i Tamás indított [Mihály-nap nyolcadán] Csomaköz-i György fia: néhai János fiai: Miklós, András és Pál ellen, a felek akaratából statu in eodem vízkereszt nyolcadára

2 halasztja ratione iurium quartalitiorum octo possessionum Kolcs, Csomaköz, Vada, Vezend, Petri, Kaplyon, Fény et Embel domine Margaréta ... XVIII. századi másolat. DL 24942/3. (NRA 1697-73.) 1 A másolatnak hiányzik a vége. Pál vikárius 1421. okt. 25-e (ZsO VIII. 1078.) és 1423. nov. 11-e között szerepel, ezért ez az év a legvalószínűbb. 2 Utána kihúzva: proximi affuturas. 1289 [...] (in Kapus, sab. p. [...])' Raska-i Vid fia: László ungi alispán és a szolgabírák Zs.hoz. Tudja meg, hogy személyesen megjelenvén előttük Ewr-i Dachow (dictus) Miklós Ewr-i Varyw (dictus) Péter alperes

2 - szintén személyesen - ellenében előadta, miszerint Varyw Péternek ő ellenében ötvenedmagával esküt kellett volna tennie arról, hogy ő Péter házát rágyújtotta és mindezek által gyújtogató ([in]censor) lenne, azonban Péter az esküt a legkevésbbé sem tette le, amiként azt ők a saját eskütételt elrendelő levelükben is látták. Ezután Miklós Péter részéről a mondott ügyben és a bírói terhek dolgában ítéletet és igazságot kért. Ok tehát unacum nobilibus dicti comitatus nobiscum in iudicio consedentibus úgy döntöttek, hogy a mondott Pétert Miklós ellenében in homagio eiusdem elmarasztalják és megbírságolják eo facto. Továbbá meghagyták Péternek, hogy a bírságot, ut puta sexaginta tres marcas, prout in aliis litteris iudicialibus plenius expressatur, le kell tennie. Azonban ekkor Péter bemutatta Perényi Péter országbíró levelét,

3 amely szerint az ügyben ítéletet kell hozniuk, és ha valamelyik fél nem lenne megelégedve azzal, akkor a pert át kell küldeniük a királyi kúriába a királyi jelenlét elé. Ők tehát, mivel Péter az ítéletükkel nem volt megelégedve, a kirótt bírságokkal együtt megküldik a királyi kúriába az ő meg bárói és főpapjai döntésére rnindenszentek nyolcadára. Papíron, három gyűrüspecsét nyomával. DL 31450. (Csicsery cs.) - Tört. Tár 1901. 231, reg. 1430 körüli dátummal. 1 Az oklevél utolsó sora valamilyen oknál fogva tollban maradt, az oklevél keltét Ráskai László alispánsága határozza meg, aki 1422-ben viselte e tisztséget. (Engel: Arch. I. 220.) 2 A sor felett betoldva. 3 Az oklevélben: litteras introductorias.