Borsa Iván: Zsigmondkori oklevéltár IX. (1422) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 41. Budapest, 2004)

az igazságot, majd idézze János fiait a királyi különös jelenlét elé, meghagyva nekik a nem nemesek előállítását is,

2 majd tegyenek jelentést. Kijelölt királyi emberek: Mathias, Stephanus de Zennyes, Andreas, Anthonius de Kyssperiche, Stephanus de eadem, altér Stephanus, Benedictus de eadem, Nicolaus de Zaralyan, Emericus, Andreas de Thunywgh. Papíron, zárlatán a középpecsét nyomával. Leleszi konv. orsz. lt., Acta a. 1422-72. (DF 221396.) - Hátlapján a konvent 1422. jan. 31-i jelentésének fogalmazványa és az ahhoz készült feljegyzés, amely szerint Kusperiee(! )-i Antal királyi ember Tamás fráter konventi küldött Fábián és Sebestyén napján Szatmár megyében in Voswary suo modo eredménnyel jártak. - Hibás és hiányos XIX. századi másolata: DL 74691. (Dessewfly cs., grófi.) - Fejér X/6. 473. 1 A tollban maradt. 2 Az idézésre vonatkozó intézkedést a konventben áthúzták, ezzel tévedésből a vizsgálatra vonatkozó szavakat is. 4 Jan. 1. Zágráb. János zágrábi püspök, királyi és királynéi főkancellár Jánosnak, a zágrábi pálosok vikáriusának kérésére átírja és megerősíti Eberhard zágrábi püspök 1410. júl. 19-i oklevelét (ZsO II. 7779). Maga is megparancsolja dombrói comes-ének, hogy a szerzeteseket védjék meg. - Levt. Közi. V (1927) 144, reg. (DL 34689 - Acta Paulinorum, Remete 2-5.) - Átírta Benedek zágrábi püspök 1447. márc. 6-i privilégiumában. HDA Acta Paulinorum, Remete 2-25. (DL 34690.) - Ezt átírta Lukács zágrábi püspök 1505. dec. 8-án. (Uo. 4-16 - DL 34691.) - Ezt a lehajtott plikán záradékolta Simon zágrábi püspök 1521. jan. 15-én. 5 Jan. 1. (15. die f. V. a. Thome ap.) A szepesi káptalan emlékezetül adja, hogy ők a Tarkw-i Kelemen fia: János és Herricus fia: László felperesek meg Hennengh-i Sebestyén alperes közötti perben Perényi Péter országbíró által hozott bírói intézkedésre Gurbed-i Imre mesterrel, a királyi kúriából kiküldött királyi jegyzővel Groz (dictus) András kanonokot küldték ki, akik visszatérve elmondták, hogy ők Tamás apostol ünnepe előtti csütörtökön (dec. 18.) kiszálltak Luchka birtokra és a szomszédok, határosok meg a felek jelenlétében megállapították a vitás terület határát: quod primo incepissent in fluvio Nenepataka vocato, ubi a parte aquilonis in dictum fluvium Nenepataka incideret quidam rivulus tertius et ubi altér rivulus Kalnapataka nominatus influeret in prescriptum fluvium Nenepataka, ubi signum metale reperissent, quod pro meta posuissent; inde versus meridiem ascendissent ad montem altum, in intermedio fluviorum Veresalma et Nenepataka prescripti exeuntem, in cuius montis ascensu sub arbore tilie, vulgariter haasfa vocata, cruce signata signum metale reperissent, quod modo simili pro meta elevassent; deinde ad eandem plagam meridionalem procedendo venissent ad verticem eiusdem montis, ubi consimiliter signum metale reperissent, quod pro meta cumulassent; abhinc in acie ipsius montis semper plagam ad eandem tendendo pervenissent ad quendam altum lapidem seu rupem, sub quo a parte occidentali signum metale reperissent, quod pro meta elevassent; inde ab(!) ipsam plagam per collem, vulgo berch, inter terras arabiles non longe proficiscentes consimiliter signum metale reperissent, quod pro meta elevassent; inde in descensu eiusdem montis versus possessionem Hennengh predictam in duobus locis post sese signa metalia reperissent, que in apparentes metas elevassent; inde descendissent de monte in inferiori fine dicte possessionis Hennengh, venissent ad prescriptum fluvium Veresalma, penes quam a parte occidentis signum reperissent, quod pro meta posuissent; inde in ipso fluvio Veresalma descendenti per certas metas ex utraque parte ipsius fluvii Veresalma positas, quarum unam a parte occidentali renovando terminos