G. Vass István: Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1945. november 15.-1946. február 4. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 41. Budapest, 2005)

BEVEZETÉS 7 - A kormányzat, a miniszterek működése, teljesítménye 67

Bevezetés kezetek feletti felügyelet kérdését kivéve, szinte egyetlen egyszer sem bocsát­kozott érdemi vitába. Nem vett részt a német lakosság kitelepítésére vonat­kozó rendelettervezet vitájában sem, ami különösen érthetetlen, ha — mint Nagy Ferenc írja visszaemlékezésében - a kisgazdapártnak egyeztetett állás­pontja volt a kérdéssel kapcsolatban. 219 Kovács Béla tehát meg sem kísérelt valamiféle politikai ellensúlyt képezni a kormányon belül Rákosi Mátyással vagy Szakasits Árpáddal szemben. Ezzel éppen ellentétesen értékelhető a jóformán semmiféle politikai háttérrel nem rendelkező (tulajdonképpen pár­ton kívüli) Bárányos Károly miniszteri tevékenysége. Szinte valamennyi fon­tos kérdésben megszólalt. Az államigazgatás szerkezetét, a kommunista be­folyás növelését szolgáló új szervezetek létesítése ellen kitartóan és szakma­ilag megalapozottan protestált. Több esetben politikai természetű ügyekben is kezdeményező volt. Talán ő tette a legtöbbet azért, hogy a jóvátétellel, il­letve a Vörös Hadsereg és a SZEB ellátásával kapcsolatos kötelezettségek elvi, nemzetközi jogi és politikai vonatkozásairól is tárgyaljanak a minisztertanács ülésein. Ami pedig a szűkebb értelemben vett miniszteri tevékenységét ille­ti, néhány hét alatt működőképessé tette a korábban meglehetősen szétzilá­lódott minisztériumot és a közellátási apparátust, s még kommunista oldal­ról is elismerték, hogy Budapestnek az éhínségtől való megmentésében nagy szerepe volt. 220 A harmadik fontos gazdasági tárca birtokosa, Gordon Ferenc szintén nem tartozott a párt élvonalbeli politikusai közé. Ennek ellenére igye­kezett megfelelő eréllyel fellépni a rá bízott feladatok megoldása érdekében, mindenekelőtt az infláció megfékezéséért és az államháztartás egyensúlyá­nakjavításáért. Nem rajta múlott, hogy ez csak igen kis mértékben sikerült. Az államigazgatás kommunista intencióra történő átszervezése ellen ő is felemelte szavát. Gyöngyösi János külügyminiszter a kormány legaktívabb tagjai közé tartozott. Minisztertanácsi megnyilatkozásaiból érezhető, hogy igyekezett felelősen tájékozódni Nyugat és Kelet elvárásai között. A németek kitelepítése ügyében ez többé-kevésbé sikerült is. Nem rajta múlt, hogy ilyen elhibázott döntés született. A csehszlovákiai magyarság ügyének nemzetkö­zi fórumok elé vitelére tett kísérlete ugyan csak részleges eredménnyel járt, arra mégis elegendő volt, hogy a csehszlovák kormányt közvetlen tárgyalás­ra kényszerítse a magyar féllel. Sajnos a tárgyalásokon nem tanúsított olyan kitartást és felkészültséget, ami a magyarság ügyét megfelelően szolgálta volna. 221 Antall József miniszteri működését minősíti, hogy talán az ő előter­jesztéseit kellett a legtöbbször levenni a napirendről a szakszerűtlen előké­szítés miatt. Ebben az időszakban végképp eldőlt, hogy az Újjáépítési Minisz­219 NAGY, 1990. 222-224. 220 PIL 274. fond, 9/24. ő. e. Rákosi Mátyás referátuma a Nemzetgyűlés kommunista frakció­jának 1946. január 23-i ülésén. 221 Fülöp Mihálynak és Sipos Péternek a XX. századi magyar külpolitikáról írt áttekintése érez­hetően több megértéssel mutatja be Gyöngyösi János miniszteri tevékenységét, mint ahogyan az a korábbi történeti irodalomban, és fóleg egyes kortársak visszaemlékezéseiben történt. (FÜLÖP­SÍPOS, 1998. 294-342.) 71

Next

/
Oldalképek
Tartalom