G. Vass István: Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1945. november 15.-1946. február 4. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 41. Budapest, 2005)

BEVEZETÉS 7 - A kormányzat, a miniszterek működése, teljesítménye 67

Bevezetés a minisztertanács ülésein az előző kormány időszakához képest érezhetően visszafogottabb lett, ami persze nem jelentette azt, hogy a saját szakterületének ügyeit ne képviselte volna ugyanolyan megfellebbezhetetlen határozottsággal, mint korábban, és szükség esetén ne foglalt volna állást politikai kérdésekkel kapcsolatban is. Nagy Imre a számára új, belügyminiszteri poszton meglehetősen idegenül mozgott. Egyes jelentések joviális, ugyanakkor minden konfliktus vagy érdemi véleménynyilvánítás elől kitérő emberként jellemezték.

214 A németek kitelepítésére vonatkozó rendelet előkészítése során - saját szakapparátusa egyes tagjainak véleményét is figyelmen kívül hagyva - teljesítette a rá rótt feladatot, és a minisztertanács ülésén képviselte azt. Tulajdonképpen ez volt egyetlen emlékezetesebb szereplése a kormány egész működése alatt. Molnár Erik fegyelmezett pártkatonaként, politikai elfogultsággal terhelten képviselte a rábízott terület érdekeit. Ez különösen a hadifogolyügyek és a Vöröskereszt ügyei feletti felügyelet birtoklásáért, a társadalombiztosító szervezetek állami támogatásáért és a zsidó vagyonúkkal, valamint a lakásügyekkel kapcsolatos döntések befolyásolásáért tett erőfeszítéseinél volt érzékelhető. A Szociáldemokrata Párt korántsem nyert annyit Szakasits Árpád miniszterelnök-helyettesi kinevezésével, mint a Kommunista Párt Rákosi Mátyás kormányba küldésével. Ritkábban kapcsolódott be a vitába, s érezhetően kevesebb tekintéllyel. Megszólalásaival néhány esetben (pl. a köztársasági törvény vitája, Cs. Szabó László kinevezése stb.) diplomatikusan szembe helyezkedett a kommunista miniszterek véleményével, vagy legalábbis igyekezett jó kompromisszumot létrehozni. Nem hagyható azonban említés nélkül a magyar-szlovák tárgyalásokat előkészítő ülésen tett szerencsétlen kijelentése, amellyel megkérdőjelezte a kormány kompetenciáját a tárgyalások lefolytatására. Ezt mind kommunista, mind kisgazda részről joggal utasították vissza. Ries István igazságügyminiszter kormányzati szereplése lényeges vonásokkal egészíti ki a róla eddig alkotott képet. Igaz, az államigazgatás további „megtisztítását" célzó B-listázás előkészítése a kommunistákkal összehangolt baloldali előretörést szolgálta, a legfontosabb ügyekben (a Gazdasági Főtanács és a Jóvátételi Hivatal létrehozása, a németek kitelepítésére vonatkozó rendelet elutasítása stb.) képviselt álláspontjával azonban határozottan szembeszegült a kommunista törekvésekkel. Egyes adatok szerint igyekezett késleltetni az úgynevezett amnesztia-rendelet kiadását, amelyet szintén a Kommunista Párt szorgalmazott.

215 Általában is elmondható, hogy - nyilván a háború előtti időszakból származó szakapparátusa segítségével -törekedett a jogszabályalkotás szakszerűségének javítására. Bán Antal iparügyi miniszter ebben az időszakban visszafogottabban vett részt a minisztertanács munkájában. A szénbányák állami kezelésbe vételére, az áru- és anyagkészletek forgalmának korlátozására, illetve a kollektív szerződések214 PIL 283. fond 10/373. o.e. 215 Lásd a 78. sz. jegyzőkönyv [54] napirendi pontját. 69