G. Vass István: Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1945. november 15.-1946. február 4. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 41. Budapest, 2005)

BEVEZETÉS 7 - A német lakosság kitelepítésére vonatkozó rendelet megszületése 58

Bevezetés német nemzetiségűnek vallók mellett a magukat magyar nemzetiségűnek, de német anyanyelvűnek vallók egy része is kitelepítendőnek minó'sül.

189 A kitelepítés szempontjából döntó'jelentőségű december 22-i rendkívüli minisztertanácsi ülés fontos előzménye volt a minisztertanács 1945. augusztus 13-án tartott - ugyancsak rendkívüli - kibővített ülése. Itt dalnoki Miklós Béla ismertette a Szviridov altábornaggyal néhány nappal korábban folytatott megbeszélését, amely a potsdami határozatokkal összefüggésben a magyarországi németek kitelepítését taglalta, majd Erdei Ferenc belügyminiszter előterjesztése alapján tárgyaltak a kitelepítés előkészítéséről. Az ülésen a kitelepítendők számát minimalizálni igyekvők (dalnoki Miklós Béla miniszterelnök, Gyöngyösi János külügy- és Teleki Géza vallás- és közoktatásügyi miniszter, valamint Kelemen Gyula szociáldemokrata iparügyi államtitkár) álláspontjával szemben a kitelepítendők számának maximalizálására törekvők (Erdei Ferenc belügy-, Nagy Ferenc újjáépítési miniszter, illetve Rákosi Mátyás, az MKP főtitkára) álláspontja kerekedett felül. Különösen fontos volt Nagy Ferenc megnyilatkozása, aki az ugyancsak kisgazdapárti külügyminiszterrel szemben hangsúlyozta: „Régi kívánság, hogy a svábság és a németség ártalmas tömegétől minél előbb megszabaduljunk, örül, hogy erre nemzetközileg is mód nyílik..." Egy százaléknyi (!) kivétellel kitelepítendőnek vélte azokat, akik magukat német nemzetiségűnek vallották. Sőt a magukat magyar nemzetiségűnek, de német anyanyelvűnek valló mintegy 177 000 fő közül is 80 000-nyit sorolt az előbbiekkel azonos elbírálás alá. Ennek eredményeként szerinte a SZEB által akkor minimumként megjelölt 400 000 fő kitelepítését legalábbis meg kell közelíteni.

190 Rákosi Mátyás még ezzel is elégedetlen volt. Szerinte lehetőleg e fölé a szám fölé kell menni. A magyar kormány tulajdonképpen már ekkor végérvényesen letért arról az alapról, hogy egyéni elbírálás alapján csak a „nemzethűség" szempontjából kifogás alá eső személyeket telepítsék ki. Határozatában ugyanis a minisztertanács kimondta, hogy „a hazai német nemzetiség kitelepítését tartja szükségesnek éspedig a magyarság akaratából." A német nemzetiség „fogalmát úgy határozza meg, hogy községekben az a lakosság telepítendőid, amely német nemzetiségűnek, városban pedig, amely német anyanyelvűnek tartja magát."

191 A Tildy-kormány működésének első heteiben keletkezett dokumentumok továbbra is a kormányzati szervek együttműködésének, és egyáltalán a kérdés felelős és egységes kezelésének hiányát tükrözik. A Szövetséges Ellenőr189 Uo. 190 DMB MT. JKV. B KÖTET 60-61. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Nagy Ferenc 1945 végére már módosította álláspontját. December közepén - a Szövetséges Ellenőrző Bizottság által közölt 500 000-es szám ismeretében, de még a december 22-i minisztertanácsi ülés előtt - utasította egyik munkatársát, hogy a Kisgazdapárt nevében tárgyaljon Schoenfeld amerikai követtel a kitelepítendő svábok számának mérsékléséről. Munkatársa azonban örömmel jelentette, hogy időközben a külügyminiszter a Szövetséges Ellenőrző Bizottságtól értesítést kapott, amely szerint mindössze 250 000 svábot fognak kitelepíteni. A kisgazdapárti politikusok álláspontjának változására lásd még: BALOGH, 1988. 88. 191 DMB MT. JKV. B KÖTET 62. 61