G. Vass István: Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1945. november 15.-1946. február 4. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 41. Budapest, 2005)

BEVEZETÉS 7 - A német lakosság kitelepítésére vonatkozó rendelet megszületése 58

Bevezetés amelynek ártatlan emberek is áldozatául esnek. A politikusok és döntéshozók között voltak, akiket reálpolitikai megfontolások vezettek. Mindenekelőtt az a félelem, hogy a szlovákiai magyarság elleni intézkedésekhez mi magunk teremtünk precedenst. Másokat éppen ellenkezőleg a Szlovákiából elűzöttek elhelyezésével kapcsolatos elgondolás, illetve a belső szociális feszültségek levezetésének lehetősége, egyes rétegek földhöz juttatásának reménye motivált. A német lakosság kitelepítése természetesen mindvégig politikai kérdés volt. Ha nem is kezdetektől fogva, de 1945 második felében már egyértelműen kirajzolódott egy újabb törésvonal a kisgazda vezetésű, és a kérdésnek elsősorban a határon túli magyarsággal Összefüggő vonatkozásait hangsúlyozó Külügyminisztérium és a kérdést egyre inkább a „reakció" elleni harccal összekapcsoló, a belpolitikai vonatkozásokat előtérbe helyező (parasztpárti, majd kommunista vezetés alatt álló) Belügyminisztérium között. Ismeretes, hogy a szövetséges hatalmak (az Amerikai Egyesült Államok, a Szovjetunió és Nagy-Britannia) első számú vezetőinek 1945. július 17. és augusztus 2. között tartott potsdami (berlini) értekezletéről kiadott „Jelentés" XIII. fejezete a következőket tartalmazta: „Az értekezlet a németek Lengyelországból, Csehszlovákiából és Magyarországról való áttelepítésére vonatkozóan a következő határozatot hozta: Ahárom kormány minden vonatkozásban megvizsgálva a kérdést, elismeri, hogy a Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyarországon maradt német lakosságnak, vagy egy részének Németországba való áttelepítésére vonatkozóan intézkedéseket kell foganatosítani. Egyetértenek abban, hogy bármilyen áttelepítés is történjék, annak szervezetten, és emberséges módon kell végbemennie."

184 Kétségtelen, hogy a közleményt utasításként és ajánlásként egyaránt lehetett értelmezni. A nagyhatalmak képviselőinek közlései e vonatkozásban nem voltak egyértelműek. Míg amerikai részről 1945 nyara óta többször jelezték, hogy a kollektív bűnösség elvének bármely néppel, vagy népcsoporttal kapcsolatban való alkalmazása ellentétes az Amerikai Egyesült Államok kormányának felfogásával, addig a SZEB elnöke - a szovjet kormány álláspontját érzékeltetve - a radikális megoldás felé ösztökélte a magyar politikusokat.

185 Végül a 184 HALMOSY, 1966. 356-357. 185 E kérdés részleteiben még nincs feldolgozva. Az amerikaiak álláspontja viszonylag egyértelmű és következetes, amit nem csupán a németek kitelepítésével, hanem a felvidéki magyarok helyzetével kapcsolatban is többször rögzítettek. így jogos volt a felháborodásuk, amikor a 12 330/ 1945. ME sz. rendelet preambuluma a SZEB-re, és így áttételesen az amerikaiakra hárította az intézkedés ódiumát. ASzovjetunió álláspontját közvetítők (Vbrosilov marsall, Szviridov altábornagy és Puskin követ) szintén mindig gondosan ügyeltek arra, hogy az általuk adott instrukciók a nagyhatalmak megállapodásainak keretei között maradjanak. Minden egyes alkalommal kinyilatkoztatták például, hogy a kitelepítendőit körének meghatározása és a végrehajtás módozatainak eldöntése a magyar kormányra van bízva. Ugyanakkor az a mód, ahogyan a SZEB elnöke, illetve helyettese idó'ról időre magához rendelte a magyar miniszterelnököt, ahogyan átirataiban elégedetlenségét fejezte ki a kitelepítés elóltészítésének ütemével kapcsolatban, ahogyan a nagyhatalmak döntésére vonatkozó információkat visszatartotta, illetve csak részleteiben közölte stb., a kitelepítés radikális végrehajtására, a kitelepítendők számának maximalizálására ösztökélte a magyar kormányt. A korabeli közvélekedés szerint - ezt Mindszenty bíboros is kifejezésre jut59