G. Vass István: Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1945. november 15.-1946. február 4. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 41. Budapest, 2005)
BEVEZETÉS 7 - A magyar-csehszlovák tárgyalások és a lakosságcsere-egyezmény előkészítése 51
Bevezetés fogultsága 171 mellett az, hogy a nyugati hatalmak a kérdés rendezésében való bárminemű közreműködéstől elzárkóztak, 172 miközben nem lehetett számára kétséges, hogy a térségben meghatározó befolyással rendelkező Szovjetunió - a látszólag azonos távolságtartást sugalló diplomáciai nyilatkozatok ellenére - egyoldalúan Csehszlovákia pártján állt, amint azután ez a béketárgyalások során később teljesen nyilvánvalóvá vált. Az is befolyásolhatta az e tárgyban a külügyminiszter és munkatársai által követett magatartást, hogy hírek érkeztek a román kormány esetleges kitelepítési terveiről, sőt az oly sokszor pozitív példaként emlegetett Jugoszlávia vezetője, Tito marsall is egyértelműen a csehszlovák álláspont mellett nyilatkozott. 173 A magyar külügyi kormányzat tehát igen nehéz helyzetben volt. Ennek elismerése és hangsúlyozása mellett is meg kell azonban állapítani, hogy ami e téren a következő hetekben történt, az nem volt méltó az ügyhöz, és leginkább a kapkodás és a szakszerűtlenség jellemezte. A minisztertanács az 1946. január 16-án tartott rendkívüli ülésén tárgyalt ismét a kérdésről, anélkül, hogy írásbeli előterjesztés lett volna, illetve, hogy a kormány tagjai előzetesen értesültek volna a téma napirendre tűzéséről. Gyöngyösi külügyminiszter szóbeli tájékoztatást adott arról, hogy a magyar kormány január 5-én levelet intézett a csehszlovák kormányhoz, amelyben javasolta a tárgyalások újrafelvételét, és folytatását Budapesten. A csehszlovák kormány válaszában szintén szükségesnek mondta a tárgyalások folytatását, de - hivatkozva Clementis államtitkár megbetegedésére - annak helyszínéül ismét Prágát javasolta. A javaslatnak megfelelően a minisztertanács elvileg hozzájárult a tárgyalások folytatásához, kérte azonban a külügyminisztert, hogy tegyen részletes előterjesztést, amelyhez az egyes miniszterek is hozzászólhatnak. 174 Január 31-én, a Tildy-kormány utolsó ülésén, a külügyminiszter anélkül kérte a minisztertanács felhatalmazását a tárgyalások folytatására - és ennek során az előkészített lakosságcsere-egyezmény főbb pontjainak jóváha171 A csehszlovák delegáció vezetője január elején többek között éppen azzal fenyegetőzött egy Kertész Istvánnal folytatott megbeszélés során, hogy: „Ha a megegyezés nem sikerül közöttünk egész rövid időn belül, akkor ők világszerte megkezdik a magyarok ellen a diplomáciai és propaganda hadjáratot. Nem kétséges, hogy ebben nekik nagy helyzeti előnyük van." KERTÉSZ, 1995.246. 172 Mindemellett természetesen magyar szempontból alapvetően fontos volt a potsdami értekezleten elfoglalt és később is következetesen képviselt elvi álláspontjuk, amellyel a magyar lakosság egyoldalú kitelepítését megakadályozták. 173 Az Újvidéken megjelenő Új Szó 1945. november 22-i számában a lap szalagcímben emelte ki Tito nyilatkozatából: „Az új Jugoszlávia sohasem fogja megengedni, hogy olyan kisebbség éljen határai között, amely az országot nem tekinti hazájának." A Miniszterelnökségen az ügy előadója a következőket rögzítette a cikkel kapcsolatban: „Anyilatkozat szerint tehát Tito helyesli Csehszlovákia magyar-szlovák népcsere-törekvéseit, illetőleg a csehszlovákiai magyarok kitelepítését, és ezzel a nyilatkozattal alátámasztja Csehszlovákiának kétségtelenül magyar- és Magyarország-ellenes politikai törekvéseit. Erdélyből származó [...] értesülés szerint a román kormány is helyesli a magyar-szlovák népcserét és foglalkozik a magyar-román népcsere kérdésével..." MOL XIX-A-1-n. „Z" 985/1945. ikt. sz. Az aktában az Új Szó említett példánya is megtalálható. 174 80. sz. jegyzőkönyv 3. napirendi pont. 56
