G. Vass István: Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1945. november 15.-1946. február 4. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 41. Budapest, 2005)

A MINISZTERTANÁCSI JEGYZÖKÖNYVEK - [l0] 77. Jegyzőkönyv. 1945. december 29. 372

[10] 77. 1945. december 29. 30. [Gordon] Pénzügyminiszter: előterjeszti javaslatát az „N" sorozatú kincstári jegyek ellenében 500 milliárd pengő felvétele tárgyában.

32 Minisztertanács ötszázmilliárd pengő kölcsön felvételéhez hozzájárult. rendelet ugyanis a házadóra vonatkozó egyes rendelkezéseket módosította, és nem a lakásadóról szólt.) A jegyzőkönyv mellett csak a rendelet tervezete található meg. A pénzügyminiszter előterjesztése, a rendelettervezet, valamint az Igazságügyminisztériumban ezzel kapcsolatban keletkezett feljegyzések és átiratok megtalálhatók az Igazságügyminisztérium Törvényelőkészítő főosztálya iratanyagában (MOL XIX-E-l-e-L-2043/1945.). A pénzügyminiszter ad 2194/1945. PMVII. számú, 1945. december 28-án-tehát a minisztertanács ülése eló'tt egy nappal - keltezett előterjesztése utalt arra, hogy a korábbi időszakban az állam egyenesadó-bevételeinek mintegy 24%-a (tehát közel egynegyede) a házadóból származott, amelyet a lakbérekhez viszonyítva vetettek ki. Alakbérek kötöttségével (azaz alacsony szinten tartásával) együtt azonban a házadóból származó állami bevétel jelentéktelen összeggé zsugorodott, olyannyira, hogy az előterjesztés szerint már az adminisztrációval kapcsolatos költségeket is alig fedezte. Miután a létfenntartás költségei között a lakbér úgyszólván semmivé zsugorodott, illetve miután az alacsony lakbérek a bérházak üzemeltetésével kapcsolatos költségeket is alig fedezik, s így a háztulajdonosokat sem lehet tovább terhelni - folytatódik az előterjesztés gondolatmenete - csak a helyiségek tényleges használóinak (akár tulajdonosok, akár bérlők, akár más címen használják) megadóztatása juttathatja az államot a lakásvagyon értékével arányos adóbevételhez. Az előterjesztés (és a megjelent rendelet) az éves lakásadó-kötelezettséget a havi házbér 200-500-szorosában állapította meg. A minisztertanács fenti határozata alapján a javasolt rendelkezés 12 410/1945. ME sz. alatt megjelent a MK 1946. január 1-jei 1. számában. Az igazságügyminiszter 1946. január 4-én kelt T 2807/1945. számú, a pénzügyminiszternek címzett, de a miniszterelnöknek és valamennyi miniszternek is megküldött levelében kifogásolta, hogy a minisztertanács ülésén érdemi észrevételt nem tehetett, mivel az előterjesztés és a rendelettervezet csak két nappal később érkezett meg minisztériuma Törvényelőkészítő osztályára. Hibáztatta a rendelet pontatlan fogalmazását és a végrehajtással kapcsolatban megállapított betarthatatlan határidőket is. Leglényegesebb és legsúlyosabb kifogásai azonban általános igazságügyi és szociális szempontokat érintettek, ami a két miniszter alapvető szemléleti ellentétét tükrözte: „A rendelet - hangsúlyozta többek között az igazságügyminiszter - a jelenlegi formájában olyan méltánytalan terheket ró a népesség vagyontalan, kisjövedelmű részére, hogy az nemcsak hogy a szociális követelményeknek nem felel meg, hanem az államkincstár érdekeit sem szolgálja, mert az előírt adó a dolgozó, keresetéből élő népréteg teljesítőképességét meghaladja, és ennélfogva az esetek legnagyobb részében az adót nem lehet majd behajtani. A helyes adópolitikának elsősorban a nagytőkét és a nagyjövedelmeket kell megfognia. Ha az így befolyó adók nem fedezik az állam kiadásait, akkor az adókat a progresszivitás elvének figyelembevételével kell emelni, mert a nagyobb gazdasági erő nagyobb áldozatra képes. Ezzel szemben ez a rendelet a gazdaságilag leggyengébb réteget - a fizetésükből, bérükből élő dolgozókat - sújtja leginkább, mert a vagyontól és keresettől függetlenül kiszabott adó az átlagos dolgozó jövedelmének 20-50%át viszi el, míg a konjunkturális szabad foglalkozásúak alig fogják azt megérezni." Az igazságügyminiszter észrevételei ellenére a rendeletet nem vonták vissza. Aszociális problémák enyhítésére azonban 1946. január 31-én a tényleges szolgálatban álló alkalmazottak részére lakásadó-térítést állapítottak meg (lásd e kötetben a 83. sz. jkv. 72. napirendi pontját), és 1946 májusában is módosították egyes rendelkezéseit (NF MT. JKV(1946), 706.). A lakásadót, mint adónemet végül azonban bevezetése után alig félévvel, a valutastabilizációval összefüggésben végrehajtott lakbér-valorizáció során mégis megszüntették, s egyidejűleg a korábbi gyakorlatnak megfelelően visszaállították a házadót. Lásd: NF MT. JKV (1946), 947-948 és 1049; továbbá a 6490/ 1946. ME (MK 1946. június 7., 128. sz.), a 8000/1946. ME (MK 1946. július 19., 161. sz.) és a 8790/ 1946. ME (MK 1946. július 31., 172/b sz.) számú rendeleteket. 32 A jegyzőkönyv mellékleteinek utólagos összeállítása során tévedésből helyezték el itt az „M" 382