G. Vass István: Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1945. november 15.-1946. február 4. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 41. Budapest, 2005)

BEVEZETÉS 7 - A Magyar Kommunista Párt javaslatai és a kormány gazdasági intézkedései 35

Bevezetés gazdapárti, illetve szociáldemokrata miniszterek vitték a minisztertanács elé, mégpedig kényszer nélkül, őszinte meggyőződéssel. Az államháztartás hiányának csökkentése, az infláció megfékezése érdekében szükséges legfontosabb pénzügyi intézkedéseket tulajdonképpen már az előző kormány idején előkészítették. A választások miatt azonban politikailag nem lehetett felvállalni ezeknek a rendelkezéseknek 1945. novembere előtti kibocsátását. Érthető viszont, hogy az új kormány már első érdemi ülésén, 1945. november 21-én jóváhagyta a pénzügyminiszternek egyes illetékek emelésére, illetve számítási módjának módosítására vonatkozó előterjesztéseit." Az állami bevételek növelésének másik eszközeként adóreformot hajtottak végre. Az ezzel kapcsolatos három rendelettervezetről december 5én döntött a kormány.

100 Az adóbehajtás szigorítására vonatkozó előterjesztésében a pénzügyminiszter utalt arra, hogy „az államháztartás egyensúlyának biztosítására és az ország újjáépítésére irányuló törekvések csak abban az esetben valósíthatók meg, ha az ország minden egyes polgára hazafias áldozatkészséggel tesz eleget adófizetési kötelezettségének," és részt vesz a nehéz viszonyok által reá rótt terhek viselésében. A másik rendelet a kereseti és jövedelemadóval kapcsolatos adminisztráció egyszerűsítése, s egyben az adózók körének szélesítése, az adókulcsok módosítása útján kívánta elérni az állami bevételek növelését. Az adópengőnek, mint „árindexszámnak" - a változó áralakuláshoz igazodó számolási értéknek - a bevezetésére vonatkozó ugyanekkor tárgyalt harmadik rendelet a közadók értékállandóságát kívánta biztosítani, a rohanó infláció okozta államháztartási veszteségek ellensúlyozását célozta.

101 A Tildy-kormány idején bevezetett pénzügyi intézkedések következő eleme az úgynevezett „bankjegydézsma" volt. Ennek gondolata szintén felvetődött már az előző kormány idején is. Akormány december 18i ülésén elfogadott rendelet

102 értelmében az 1000,10 000 és 100 000 pengős címletű bankjegyeket bélyegjeggyel kellett ellátni. A bélyegjegy ára a lebélyegezendő bankjegy névértékének háromszorosa, azaz pl. 1000 pengős bankjegy esetében 3000 pengő volt. A művelet eredményeként a forgalomban levő bankjegyek közel háromnegyed részét - a bankjegyet birtoklók költségén (!) - kivonták a forgalomból. Az 1945. december 19-től a hónap végéig végrehajtott intézkedés a lakosság széles rétegeit (mindenekelőtt a mezőgazdasági lakosságot, a kereskedő és iparos réteget, valamint a nagypolgárságot) érintette, s meglehetősen kedvezőtlen politikai hangulatot teremtett. Gordon Ferenc már a fent ismertetett memorandumban, majd a minisztertanács ülésén is hangsúlyozta, hogy megfelelő árualap híján a pénzügyi intézkedések csak átmeneti eredményeket hozhatnak, csak arra jók, hogy a kormányzatot lélegzetvételnyi időhöz juttassák. Ezt a szerepet néhány hétig, 99 Lásd a 70. sz. jegyzőkönyv [17], [23] és [25] napirendi pontját. 100 Lásd a 73. sz. jegyzőkönyv 18. napirendi pontját, valamint a 73/a, b és c számú mellékletet. 101 Bővebben lásd: AUSCH, 1958. 95. és 115-120. 102 75, sz. jegyzőkönyv, 1. napirendi pont. Lásd a 12 000/1945. ME sz. rendeletet, MK 1945. december 19., 204. sz. 37