G. Vass István: Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1945. november 15.-1946. február 4. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 41. Budapest, 2005)

BEVEZETÉS 7 - Az ország gazdasági helyzete; javaslatok a válság elhárítására 25

Bevezetés ját annak szovjet elnöke és munkatársai irányították. Túlnyomórészt ők határozták meg, hogy a bizottság miről tárgyalt és miról nem tárgyalt. Miután nekik egyáltalán nem volt érdekük, hogy a nyugati szövetségeseket Magyarország valódi helyzetéről tájékoztassák, a memorandummal érdemben nem foglalkoztak, a SZEB ülésein arról - az amerikai és angol misszió többszöri érdeklődése ellenére - nem adtak tájékoztatást. Sőt néhány nappal később Vorosilov marsall „tartalmának mérlegelése nélkül" visszaküldte Tildy Zoltán miniszterelnöknek azzal, hogy nem sikerült megállapítania, hogy az milyen célra készült. Egyben felkérte a miniszterelnököt, adjon ki olyan értelmű rendelkezést, „hogy ezután a SZEB-hez a Magyar Kormány és annak miniszterei csupán hivatalos okmányokat továbbítsanak és azokat is csak hivatalos úton."

86 A pénzügyminiszter eljárása valóban eltért a diplomáciai normáktól, és a Szövetséges Ellenőrző Bizottsággal való érintkezés kialakult gyakorlatától. Gordon Ferenc pénzügyminiszter ugyanakkor helyesen mérte fel, hogy elemzése valószínűleg már a magyar kormányszerveknél elakadt volna, de ha mégis eljutott volna a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz, annak szovjet vezetői mindenképpen megakadályozzák, hogy a bizottság plénuma elé kerüljön, illetve, hogy a nyugati szövetségesek egyáltalán megismerjék annak tartalmát. így viszont az amerikai külpolitika irányítói hivatalos magyar dokumentum és adatok alapján kezdeményezhették előbb a SZEB ülésein, majd a szovjet kormányhoz intézett jegyzékben, hogy közösen létesítsenek bizottságot a magyar közgazdaság problémáinak feltárására és a jaltai háromhatalmi értekezlet határozatainak szellemében nyújtsanak segítséget az ország újjáépítéséhez. Az Egyesült Államok kormányának a szovjet kormányhoz intézett, 1946. március 2-án kelt jegyzékére válaszolva azonban Visinszkij szovjet külügyminiszter-helyettes azt állította, hogy „a Magyarország által teljesítendő jóvátételi kötelezettségek és a megszálló csapatok jelenléte Magyarországon nem gyakorol, és nem gyakorolhat semmiféle komoly hatást az országban uralkodó gazdasági helyzetre". Válasza további részében pedig arra hivatkozott, hogy a magyar gazdaság nehézségeit főleg az okozza, hogy az elhurcolt magyar javak nagy része továbbra is az amerikai megszállási zónában van, és annak visszaadása késik. Egyúttal a szovjet kormány képviselői mind a SZEB ülésein, mind a kormányközi érintkezésben mereven elzárkóztak bármiféle tényfeltáró bizottság létrehozásától. Később is hiába kezdeményezte az USA kormánya - többek között éppen a „memorandum"-ra hivatkozva - Magyarország jóvátételi kötelezettségeinek felére való leszállítását, a Szovjetunió ettől mereven elzárkózott.

87 csak december 5-én, a kormány ülése előtt néhány órával adta át a dokumentumot. Lásd a 73. sz. jegyzőkönyv 18. napirendi pontját és annak jegyzetét. 86 MOLXLX-A-l-l-92/Eln/1945. szám. Sajnos a visszaküldött, aláhúzásokkal és megjelölésekkel tarkított memorandum nem található az aktában, azt Gordon Ferenc vette magához, amint többször hivatkozott cikkében írja. Lásd: GORDON, 1954., 367-369. 87 Bővebben lásd: BALOGH, 1988. 156-158, SZEB JKV., 26-29, továbbá 123-125,149-150,167, GORDON, 1954. 369. 31