G. Vass István: Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1945. november 15.-1946. február 4. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 41. Budapest, 2005)

A MINISZTERTANÁCSI JEGYZÖKÖNYVEK - [7] 74. Jegyzőkönyv. 1945. december 10. 244

[7] 74.1945. december 10. Csehszlovákiában visszamaradó magyarok számára kisebbségi jogok ne biztosíttassanak. A magyar álláspont szerint a Csehszlovákiában maradó magyarságnak mindenesetre kisebbségi jogok biztosítandók. Vagy ha Csehszlovákia erre nem hajlandó és ragaszkodik a magyarok kitelepítéséhez, akkor az ó'slakós földművelő' magyarság kitelepítése csakis földterület átengedésével egyidejűleg valósítható meg. Addig is azonban, amíg a Csehszlovákiában visszamaradó magyarság sorsa közvetlen tárgyalások útján vagy nemzetközi döntéssel, illetőleg a békeszerzó'désekkel végleges rendezést nyer, biztosítandó volna részükre a személyi, vagyoni és jogbiztonság, úgy amint az 1938. november 1-én fennállott. E felfogás annál inkább jogos, mert Csehszlovákia, valamint a Szövetséges és Társult Fohatalmak között 1919. szeptember 10-én kötött kisebbségvédelmi szerződés

52 jelenleg is érvényben van. Tekintettel mégis arra, hogy ideiglenes jellegű rendezésről volna szó, a politikai jogok biztosításához a magyar kormány nem ragaszkodnék. A tárgyalások során a csehszlovák kormány hajlandónak mutatkozott 1946. január 31-ig felfüggeszteni a magyarok kiutasítását és áttelepítését, valamint a magyar nemzetiségű olyan személyek vagyonának elkobzását, akik nem vétettek a csehszlovák köztársaság ellen. Utóbb a csehszlovák delegáció még néhány kisebb jelentőségű jogfosztó rendelkezéssel kapcsolatban is tett engedményt (pl. a magyaroktól megvont nyugdíjak helyett kilátásba helyezte szociális segélyek folyósítását) és elállt attól is, hogy a felfüggesztést csak 1946. január 31-ig terjedő hatállyal eszközölje. Ennek ellenére is azonban a b) alatti mellékletben feltüntetett diszkriminációs rendelkezések a vagyonelkobzási dekrétum kivételével érvényben maradtak volna. Ezek közül különösen súlyos az állampolgárságtól való megfosztás, ami a további diszkriminációk alapja. Az állampolgárságtól való megfosztás a magyarság helyzetét teljesen bizonytalanná, és gazdasági tevékenység kifejtését egyenesen lehetetlenné teszi. A diszkriminációs közmunkarendelet pedig arra ad módot, hogy közmunkák címén a magyarokat erőszakosan széttelepítsék. Az engedmények ily módon nem biztosították volna a csehszlovákiai magyarság minimális jog-, vagyon- és személybiztonságát addig sem, amíg sorsuk végleges elrendezést nem nyer. Ezért a magyar delegáció nem járulhatott hozzá a megegyezéshez a csehszlovák kormány által kilátásba helyezett engedmények alapján. De nem tehette ezt már csak azért sem, mert még ideiglenes jelleggel sem fogadhatott el olyan rendelkezést, amely a csehszlovákiai magyarságot minden erkölcsi és jogi alap nélkül, tisztán származási okok miatt, kollektív büntetéssel sújtja, és el akarja távolítani. Ilyen magatartással tulajdonképpen azokat a hitlerista eszméket szankcionálta volna, amelyek ellen a háború folyt, és amelyeknek Magyarország is tragikus sorsát köszönheti. Közli: HALMOSY, 1966. 87-92. 266