G. Vass István: Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1945. november 15.-1946. február 4. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 41. Budapest, 2005)

A MINISZTERTANÁCSI JEGYZÖKÖNYVEK - [4] 71. Jegyzőkönyv. 1945. november 27. 142

[4] 71. 1945. november 27. védelem növekedése az orvosi karoknak a népjóléti miniszter hatáskörébe utalására. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány az 5140/1945. ME számú rendeletével

101 a kereskedelmi szakoktatási intézményeket a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter hatáskörébe utalta. A minisztertanácsi eló'terjesztés az átvétel szükségességének indokolásában „az érdekeltek fokozottabban megnyilvánuló óhajára", valamint „a szakmai érdekeltségekkel szoros kapcsolat fenntartásának szükségességére és a kelló' szakképzettség nélküli kereskedőkre" hivatkozik.

102 A rendelet indoklása nem fedi a kereskedelmi szakoktatás valódi helyzetét. A kereskedelmi középiskola ugyanis nem kereskedődet képző iskola, hanem általános közgazdasági műveltséget adó reáliskola, amelynek növendékei nem sokkal nagyobb számban helyezkednek el önálló kereskedőidként, mint más iskolafajok végzettjei. A „kelló' szakképzettség nélküli kereskedőidre" való hivatkozás így téves. Ezen az alapon akár a gimnáziumok átadására is sor kerülhet, nemcsak azért, mert gimnáziumot végzettekből is lesznek önálló kereskedőit, hanem azért is, mert ma már a gimnáziumokban nagyobb terjedelemben tanítják a közgazdasági ismereteket, mint a közgazdasági műveltséget nyújtó kereskedelmi középiskolákban. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány az 5800/1945. ME számú rendeletével

103 az iparoktatási intézményeket az iparügyi miniszter hatáskörébe utalta. A minisztertanácsi eló'terjesztés indokolásában hivatkozott arra, hogy „az ipari élet, főleg pedig az ipari érdekképviseletek részéről több ízben az iparoktatási ügyeknek" az iparügyi minisztérium főhatósága alá helyezését kívánták. Hivatkozik az indokolás arra is, hogy „az iparoktatás kérdéseit szorosan az iparral együttműködve" lehet jól megoldani, és ebből az együttműködésből következik az, hogy az iparoktatásnál a „szakrész" foglalja el az első helyet. Rá kell mutatnom arra, hogy valamely alárendelt szerv kívánsága nem lehet elegendő ok egy intézmény hovatartozandóságának eldöntésekor. Az iparoktatásnak „az iparral összefüggő kérdéseit" meg lehetett oldani a múltban is, s ez nem a hovatartozandóságon múlik. Az iparoktatási intézeteknek a kultusztárca hatásköréből való kivétele különösen a tanonciskolák vonalán jelentett nagyobb nehézségeket. Atanonciskolák legnagyobb részben nem rendelkeznek önálló épületekkel és oktatószemélyzettel. Igénybe kell venniük a tárcám hatáskörébe tartozó több iskola (népiskola, közép- és középfokú iskola) helyiségeit és oktatószemélyzetét. A kettős intézkedések okozta zavarok szinte elkerülhetetlenek. Mind a három rendelet indokolása a nevelési szempontok, valamint a köznevelési tárgyak alárendeltségét és a termelési kérdések döntő súlyát domborította ki. 101

MK 1945. július 22., 83. sz. 102 Lásd az 1945. július 18-ai ülés (40. sz. jegyzőkönyv) [36] napirendi pontját. DMB MT. JKV. A KÖTET, 678-679. 103 MK 1945. augusztus 5., 95. sz. 190