G. Vass István: Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1945. november 15.-1946. február 4. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 41. Budapest, 2005)

A MINISZTERTANÁCSI JEGYZÖKÖNYVEK - [4] 71. Jegyzőkönyv. 1945. november 27. 142

[4] 71. 1945. november 27. a magyar kormány elsősorban azért, mert tárgyalások anyagát képező kér­désekben nem tartotta ildomosnak egyoldalú intézkedésekkel beavatkozni, de tette főleg azért is, mert a csehszlovák intézkedéseknek magyar részről hasonlókkal történt viszonzása ártatlan emberek ezreit hozta volna olyan helyzetbe, amelynek előidézését a magyar kormány sem demokratikus érzü­letével, sem az emberi méltóság megbecsülésének az Egyesült Nemzetek alapokmányában is lefektetett elvével nem tartotta volna összeegyeztethe­tőnek. Mindezek után kötelességemnek tartom Követ Úrral azt is közölni, hogy a magyar kormány a legkomolyabb aggályokat táplálja abban az irányban, hogy a csehszlovák kormány, valamint egyes csehszlovákiai hatóságok által foga­natosított intézkedések nyomán előállott légkörben - amelyet a szlovák saj­tó-megnyilatkozások magyarellenes szelleme egyre jobban elmérgesít - van­e egyáltalában kilátás arra, hogy a tervbe vett tárgyalások a sikerre való ki­látás reményével legyenek megkezdhetők és lefolytathatók. Mindenesetre le kívánom szögezni, hogy ha a tárgyalások a fentebb vázolt előzmények után nem vezetnének kielégítő eredményre, ennek semmi esetre sem a magyar kormánynak a magatartása lesz az oka, amely a csehszlovákiai magyarüldö­zések kérdésében egy barátságos tárgyalások útján elérendő rendezés lehe­tőségében bízva mindeddig a legmesszebbmenő türelmet és önmérsékletet gyakorolta. Híven ahhoz a politikájához, amely, összhangban a világ sorsát irányító nagyhatalmak felfogásával is, az államok közötti függő kérdéseket kétolda­lú tárgyalások útján tartja rendezendŐknek, a magyar kormány a történtek dacára is hajlandó keresni a Csehszlovák Köztársasággal a megegyezés út­ját. Ahhoz azonban, hogy ezt eredménnyel tehesse, a magyar kormány felfogá­sa szerint szükség volna arra, hogy a csehszlovák kormány a csehszlovákiai magyarság üldözésével hagyjon fel, 94 az eddig meghozott sérelmes rendelke­zések végrehajtását tartsa függőben és újabb rendelkezéseket ne foganato­sítson. Egy ily magatartás úgyszólván az utolsó órában is alkalmas lenne a tárgyalási légkör megjavítására, és feltételét képezi annak, hogy a tárgyalá­sok eredményes kimenetelét lehessen remélni. Midőn Követ Urat arra kérem, hogy fentieket szíves legyen kormánya tu­domására hozni, egyben közlöm, hogy levelemről másolatot juttattam el a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnökének, a Szovjetunió budapesti követé­nek, valamint az Egyesült Államok és Nagy-Britannia budapesti képviselő­inek. Kérem Követ Urat, fogadja őszinte nagyrabecsülésem kifejezését. [Tildy Zoltán miniszterelnök] 94 A fogalmazványban eredetileg „üldözésével végre is hagyjon már fel" szöveg volt. Akihagyott szavakat kézzel, tintával húzták át. 184

Next

/
Oldalképek
Tartalom