Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

188. 1311. július 24. (in vig. Iacobi ap.) István fráter a Szűz Mária-szigeti (in insula beaté virginis Marié) apácák procuratora bizonyítja, miszerint Kizdy-i Olchius fia: Balázs comes Olcha faluban, halálos ágyán előtte úgy végrendelkezett, hogy a szigeten lévő Szűz Mária-egyházba temessék, melynek egy lovat, ezüstserleget és ezüstövet hagyott. A minoriták Szt. Klára-egyházának és az Olcha-i Szűz Mária-egyháznak egy-egy lovat ajándékozott, Anna, Cartanea, Chyhurka, János, Vrcheh, Casta és Mathe nevű szolgáit és szolgálónőit pedig, gyermekeikkel együtt, örökre felszabadította üdvössége biztosítása végett. Végül Zarazpatak nevű földjét testvére: Opor fia: János comes fiaira: Istvánra, Miklósra, Demeterre és Péterre hagyta azzal a kötelezettséggel, hogy birtokpereiket folytassák. Ái az erdélyi káptalan 1320. február 164 oklevelében (347. sz.). Eredetije ismeretlen. Szövegének kéziratos változata csupán Kemény József másolatában (DiplApp 1. 130. sz.) ismeretes, melyet ő — állítása szerint — az erdélyi káptalan levéltárában található 1320. évi ái-ból készített. Bár áthagyományozásának körülményei, szövegezése, megerősítésének módja hamisítást sejtetnek, ez bizonyosan nem írható Kemény József számlájára. E szövegnek ugyanis egy 1725. évi hiteleshelyi ái-át Apor Péter már belefoglalta 1727-ben összeállított Lusus mundi című kéziratába (MHHScript XI. 92-108). A hamisítvány hiteles oklevelek felhasználásával a főrangúak közé emelkedett Apor család régiségének és előkelőségének történeti bizonyítására készülhetett 1725 körül, feltehetően a gyulafehérvári requisitorok közreműködésével. • Közlés: MHHScript XI. 95—96. — SzOkl I. 33—34. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 194, 395 (román fordításban is, július 4-re keltezve). • Regeszta: AOkl III. 117. sz. 189. 1311. augusztus 13. (f. VI. a. Assumpt. virg.) H[edericus] fráter Clusmonustra-i apát és konventje átírja Benedek fráter erdélyi püspök 1311. július 24-én kelt fellebbezési iratát (libellum appellationis), melyet (187. sz.) személyesen olvastatott fel előttük. Eredeti, hártyán, függőpecsét hártyaszalagjával, DL 40336. • Közlés: Szeredai: Series 61—63. — CDHung VIII/6. 20—21. — MonVatHung 1/2. 391—393. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 194-195 (román fordításban). • Regeszta: AOkl III. 130. sz. 190. 1311. szeptember 12. (in Nova Civitate, II. Id. Septembris) Gentilis fráter, bíboros, apostoli legátus elismeri, hogy (Benedek) erdélyi püspök, saját, valamint káptalana, továbbá az erdélyi egyházmegye papsága részéről budai súlyú 520 és fél márka finom ezüstöt törlesztett, Franciscus Lapus Rocchetti kereskedő útján a legátussága első három évének ellátási költségeiből felgyűlt 938 és fél márka hátralékából. A püspök vállalta, hogy a jövő húsvétig kifizeti a fennmaradó 418 márkát is vagy Hambocto pozsonyi polgár, legátusi megbízott kezéhez, vagy a Peructiak társaságához tartozó velencei kereskedők útján saját költségére és kockázatára utólag elküldi neki. Ha ezt elmulasztaná, a püspökre kiszabott büntetése és ítélete újra érvénybe lép. Közel egykorú másolat a Rufinus de Civinio elszámolását tartalmazó papírfüzetben, Vatikáni lt, Cam. Ap. Collect. Nr. 183, Rationes collectoriae in Hungária, Nr. 183, fol. 26. • Közlés: CDHung VIII/1. 402—103. — MonVatHung 1/2. 197—198. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 195 (román fordításban). • Regeszta: RegSlov I. 907. sz. — AOkl III. 139. sz. 191. 1311. szeptember 13. (Calide aque, f. II. a. oct. Nat. virg.) Péter fráter a hévízi (de Calidis aquis) Szt. Háromság-egyház perjelje és konventje bizonyítja, hogy Péter magister, B[enedek] fráter erdélyi püspök nótáriusa felolvasta előttük a püspökének 1311. július 24-én kelt fellebbezését az apostoli székhez (187. sz.), melyet előzőleg a gyulafehérvári (Albe