Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

Farcasteluke földjén, az erdélyi káptalan tanúbizonyságának jelenlétében, esküvel bizonyítsák az Egrus-i apáttal szemben, hogy a király által nekik adományozott Farcasteluke birtok nem tartozott és nem tartozik az Egrus-i monostorhoz vagy apátjához. Tartalmi ái az erdélyi káptalan 1318. május 10-én kelt oklevelében (293. sz.), DL 30602. • Regeszta: AOkl V. 120. sz. 293. 1318. május 10. (III. d. quind. Georgii mart.) Szt. Mihály arkangyal erdélyi egyházának káptalana — Illés magister Hunad-i főesperes és [Benedek?] magister Tylegd-i főesperes tanúságtétele alapján — bizonyítja, hogy miután a felek Lampert magister országbíró memoriálisa (292. sz.) értelmében május 3-án (f. IV. a. quind. Georgii mart.) előttük megjelentek, János fráter Egrus-i és Egyed fráter péterváradi (de Waradino Petri) apátok Sámson fia: István magistert és Péter fia: Gergely comest, Gyog-i nemeseket, Gaald-i Domokos comest, Chyl fia: Dániel comest, Salamon fia: Nikolaust és alsóapoldi (de Apoldia inferiori) Arnold comest nevezte meg lehetséges eskütársakként Fenefolua-i Blauuch és Hennyng comeseknek. Ezt követően május 8-án (in quind. Georgii mart.) Blauuch és Hennyng comesek a hely színén, a két apát és a két káptalani tanúbizonyság jelenlétében a maguk választotta Alard fia: Alarddal és Pouka fia: Hennyng-gel, valamint az apátok által megnevezett Péter fia: Gergely és Salamon fia: Nikolaus társaságában, az ország szokása szerinti módon letette a földre való esküt annak bizonyítására, hogy Farcasteluke, melyet a király nekik adományozott, nem volt és most sem az Egrus-i monostor vagy apátjának birtoka. — Hátlapján azonos kézzel: Memoralis pro Blauuch et Hennyngo comitibus ad quindenam quindenarum [!] beati Georgii martiris super facto possessionis Farkasteluke nominate contra ecclesiam et abbatem de Egrus. Eredeti, hártyán, hátlapján egy nagy kerek és két kisebb zárópecsét nyomával, DL 30602. • Regeszta: AOkl V. 128. sz. 294. 1318. május 21. (in Cantate) [Az erdélyi káptalan] bizonyítja, hogy Bonchnerese-i [János ?] fia: Domokos fiai: Balázs és János — testvérük [germanus]: Péter nevében is — Bonchnyrese nevű (Doboka vm) földjük három részének a negyedét a Bozyas föld felőli, nyugatra eső telekkel együtt, amint azt a Zupalma felől egy nyugatról keletre folyó és a Monurospotoka-ba ömlő patak Bonchnyrese földön belül megkülönbözteti (cum sessione ex parte occasus solis a parte térre Bozyas vocate existente, prout eandem sessionem dicte quarte partis a parte Zupalma unus rivulus currens a solis occasu versus orientem in ipsa terra Bonchnyrese dividit et distingit et cadit in fluvium Monurospotoka nuncupatum), de az említett Bozyas föld, a két malomhely, a halastó és a Bonchnyrese nevű földön lévő gyümölcsös kivételével, szavatosság vállalása mellett 22 márkáért eladták atyjukfiának (proximo): Emuch fia: Voos (d) Miklós comes Chychou-i várnagynak, akit a káptalan előtt rokona (proximus): Szentegyedi (de Sancto Egidio) Chama fia: Jakab képviselt. —Méltóságsor: András prépost, Santus éneklő-, Vince őrkanonok, Miklós [javítva: Adorjánról!] Torda-i főesperes, dékánkanonok. — A szöveg felett XV. századi írással: Super Boncznyrese in comitatu de Doboka. Eredeti, protocollum-bejegyzés, hártyán. DL 29421. • Közlés: Sz 117/1983. 1110, 1129 (hasonmással, Györffy Gy.). • Regeszta: AOkl V. 133. sz.