Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)
OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)
főesperesség papjainak összessége nevében Simon szentmiklósi (de villa Sancti Nicolai) pap és kisküküllői dékán, Johann Sido-i és Thederic bajomi (de villa Boneti) papok. Belefoglalva Christian fráter besztercei domonkos perjel és társai 1309. április 5-i jelentésébe (102. sz.), Vatikáni kt, Cod. lat. 4013, fol. 16—44. • Közlés: LegEccl III. 72—74. — CDHung VIII/5. 42—45. — VerArch (8/ 1868. 305—306. — MonVatHung 1/2, p. 188—190. — Ub I. 240-241. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 93—95 (román fordításban). • Regeszta: AOkl II. 551. sz. 98. 1309. január 8. és július 3. között Jegyzőkönyv az erdélyi káptalan és több szász dékánság közötti perről, melyet Gentilis fráter bíborosnak, az apostoli szék legátusának megbízásából káplánja és kúriájának generális auditora: Filip de Sardinea oristanói (Arborensis) kanonok, egyházjogi doktor folytatott le a kúria jegyzőinek: Vagnolo de Meuania, Angelo de Sancta Victoria és Filip de Cingulo magister, valamint a kúria esküdt küldöncének: Zuccha-nak a közreműködésével. A per tárgyát a káptalan által a dékánság papjaitól követelt census és a legátus eltartásának költségeiből a dékánságokra kivetett összeg körüli viták, illetve a dékánságok által a káptalan rovására elkövetett jogsértések alkották. A tárgyalások során a felek iratok bemutatásával és tanúk kihallgatásával saját álláspontjukat igyekeztek bizonyítani annak tisztázásával, hogy a szász papok valóban azért nem jelentek-e meg a legátus idézésére, mert László erdélyi vajda megakadályozta utazásukat vagy csupán makacskodtak, továbbá milyen mértékben volt ellenséges a káptalan és a dékánságok viszonya, végül hogy hiteleseknek s egyházi bíróságokon is jogérvényeseknek fogadhatók-e el a szebeni közösség által a dékánságok javára kiállított oklevelek. Minthogy közben a dékánságok a pert Rómába fellebbezték, a bíróság a pert a szeptember 29. utáni (p. Michaelis) első tárgyalási napra halasztotta el. A perben az alábbi keltezésű okleveleket mutatták be, foglaltatták jegyzőkönyvbe vagy említették meg: László erdélyi vajdától: 1308. november 18. után (87. sz.), november 24-én (89. sz.), november 25. előtt (90. sz.), 1309. április 4. előtt (101. sz.), április 9-én (105. sz.); az erdélyi káptalantól: 1309. április 9-én (104. sz.); Gentilis fráter bíborostól: 1309. január 8- án (97. sz.); Filip de Sardinea generális auditortól: 1309. január 8. előtt (96. sz.), május 9-én (108. sz.), június 9. és július 3. között (121. sz.); Filip de Cingulo megbízottól: 1309. május 9- én (109. sz.), május 30-án (116. sz.), június 7-én (119. sz.), július l-jén (127. sz.), július 3-án (128. sz.); Vagnolo de Meuania megbízottól: 1309. június 12-én (122. sz.), július 3-án (129., 130. sz.); Bertold szászsebesi dékántól: 1309. május 13-án (114. sz.), június 3-án (117. sz.), június 9-én (120. sz.); a sebesi dékánságtól: 1308. február 19. előtt (77. sz.); Henrik szászsebesi plébánostól: 1309. február 16-án (99. sz.), április 21-én (106. sz.); Henrik springi dékántól: 1309. április 7-én (103. sz.); a szebeni szász közösségtől: 1308. november 24. előtt (88. sz.), december 2-án (91. sz.); Giselbert szebeni dékántól: 1309. május 13. előtt (111. sz.); Georg szebeni plébánostól: 1309. május 13. előtt (110. sz.); Walter fráter szebeni ispotályostól: 1309. május 13. előtt (112. sz.); Cristian fráter domonkos perjeltől: 1309. április 5-én (102. sz.); Johann szenterzsébeti plébánostól: 1309. május 13. előtt (113. sz.); Benedek csanádi püspöktől: 1309. június 20-án (125. sz.); Imre váradi püspöktől: 1309. június 20-án (124. sz.); Márton váradhegyfoki préposttól: 1309. június 20-án (126. sz.) keltezett oklevelet. Eredeti jegyzőkönyv, a Vatikáni kt 4013. sz. papír- és hártyakéziratának 17—46. lapján. • Közlés: LegEccl 111. 71_121. — MonVatHung 1/2, p. 187—256. — Ub I. 239-292. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 92—160 (román fordításban). • Regeszta: AOkl II. 552. sz. — Bónis: Szentszéki regeszták 616. sz.
