Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

procerum universorum ad id habito consilio prematuro illum sevum Bozorad, wayuodam Wolahorum, rebellem et notorium emulum nostrum diffidassemus et congregato nostro valido exercitu in terram suam Transalpinam, gentibus nostris ignotam nostro regio culmini subiciendam se transtulimus, ubi certis diebus sine prelio inter alpes et montes per latibulas se moventes fere omnibus edilibus hominum et equorum destituti laborabamus. Factaque treuga cum predicto Bozorad, data fide sua perfida, ut nobis uti regi pareret ac securum exinde redeundi simul cum exercitu nostro iter preberet, confidentes de fide scismatici, in quo non fides, sed error fidei existit, revertebamur et cum gentibus nostris in quadam via perpetue anathemati data, ex utraque parte ripis preeminentibus circumclusa et ante, unde patentior erat, in pluribus locis indaginibus fortiter circumsepta et Wolahorum pugnatorum gentium dicti Bozorad multitudine obsessa, asperrime circumquaque rabide et vehementi impetu in nos et nostrum irruendo, exercitum diversis modis orrendis caninosis insultibus, fundarum iaculis et aliis crudelium verberum ictibus afficiendo gladiis feriunt turmas nostras, sagittas lanceasque suas inebriant sanguine occisorum undique ut muro obstructi momordivis verberum plagis, ubi nec ultra procedere nec fuge locum habere poteramus, ceu pisces in gustrio vel sagena comprehensi ad plasmatorem omnium rerum, protector noster aspice deus alta suspiria clamantes in eodem Jhesu Christo pro nobis crucifixo et eius sacre genetricis simul cum Sanctis omnibus cum paucis nostris col lateral ibus divino tutamine scutis desuper facto velamine, creberrimos in ex hoc ictus gladiorum, sagittarum, lancearum et aliarum nonnullarum iacularum super se tollendo velut imbres pluviarum, vitam a mortis impetu arctius evitare cogebamur, ubi prefatus Nicolaus iuvenis adleta ut tiro fortis, fidelis noster vehementi spiritu et mentis nostre intuitu leonina ferocitate, viribus resumptis in virtute sui militaris bracchii, cunctis tamen suis feramentis de suo ad terram ruptis, corpore tantum scuto et acutissima sua vibrata lancea rursum in aciem offensorum nostrorum se viriliter pugnaturus caput nostrum priusquam suum fideliter defendendo coram oculis nostris quinque fortiores Wolahorum pugnatores, qui pre cunctis caput nostrum regium orbare festinabant, sua veloci agilitate occisit et preceps in terram vita exutos prostravit. Ubi et ipse Nicolaus miles ex adverso sex vulnera ad caput et humera sua túlit non modica et fere viginti quinque suos nobiles familiares dimisit interemptos, illico favente domino lassata ferventia pugnatorum qui de muro se ad latus dextrum trudentes, hincinde peditantes ex inopinato conflictu, volente altissimo, qui cuncta solus preordinat, fuge presidio coacti et a loco elongati ad salubriorem precessimus tempus et exinde redditum sumpmimus ad propria. Ái I. Lajos király 1364. május 18-i oklevelében, mely a zágrábi káptalan 1542. november 11-i ái-ban maradt fenn, MOL Blagay cs lt, 129. sz. Mind az alapszöveg, mind pedig az azt átíró keretoklevél minden kétségen felüli hamisítvány, melynek tartalmi ái Geréb Mátyás bán 1486. augusztus 26-i oklevelében már olvasható. A hamisítás tehát ennél korábban, a magyar elbeszélő források felhasználásával készülhetett, amint ezt a szövegegyezések elárulják. Az oklevél kritikai elemzésére 1. Sz 32/1898. 836—843 (Wertner M.). Vö. Karácsonyi: Jegyzék 36—37 (183. sz.) és DIR C, veacul XIV, vol. II. 341. • Közlés: BlagayOkl 110—114. — Smiéiklas IX. 534— 537. — Revlst 9/1923. 82—83 (Motogna, V). — TSzle 7/1964. 565-566 (részlet, Györffy Gy.). 685. 1330. december 27. (in Ioh. ev.) Az erdélyi egyház káptalana Péterfalvi (de villa Petri) Henneng fia: Salamon kérésére átírja Tamás erdélyi vajda és Zonuk-i ispán 1325. április 12-én kelt pátens oklevelét (514. sz.) Henneg comes birtokainak árvái részére történt visszaadásáról.