Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

a választás idején, hogy Tamás éneklőkanonok, nagyobb kiközösítés alatt állott volna. Erről az ügyvéd csak a legátusnak írott levél kapcsán utólag hallott valamit. Feljegyzés a Benedek erdélyi püspök választásával kapcsolatos 1308—1310. évi per jegyzőkönyvében (93. sz.), Vatikáni lt. Papi Avignonesi, Clemens V, vol. I, fol. 11—22. • Közlés: Theiner: MonHung I. 431—432. — MonVatHung 1/2, p. 174—176. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 89—91 (román fordításban). • Regeszta: AOkl II. 514. sz. 160. 1309. december 25. (Posonii, VIII. Kai. Ianuarii) Gentilis fráter bíboros, az apostoli szék legátusa, hivatkozva az ország viszonyainak rendezése érdekében Budán (1309. május 8-tól július 14-ig) tartott zsinat határozataira, azok be nem tartása miatt kiközösítéssel sújtja László erdélyi vajdát és segítőtársait, ispánjait, várnagyait jobbágyait pedig mentesíti uruk iránti kötelességeik teljesítése és hűségesküjük betartása alól. Külön is felszólítja a domonkosokat, minoritákat és az Ágoston-rendi remetéket e kiközösítés legszigorúbb betartására. László vajda ugyanis, többszöri figyelmeztetés ellenére mindeddig makacsul nem tett eleget a zsinat ama határozatának, hogy a jogtalanul elfoglalt királyi és királynéi birtokokat minden sürgetés nélkül három hónap alatt, sürgetésre pedig tíz napon belül vissza kell szolgáltatni I. Károly királynak. De a katolikusoknak az eretnek paterenusokkal, szakadár gazarokkal, ruténekkel, bolgárokkal, rácokkal és litvánokkal való összeházasodását tilalmazó zsinati rendelkezést sem tartotta tiszteletben, amikor leányát a szerb király scizmatikus fiának adta feleségül, noha ennek következményeire őt a legátus 1308. szeptember 9. és 25. között Zágrábban kelt levelével (85. sz.) már az országba érkezésekor figyelmeztette. Az eretnekek pártfogójának minősülő vajdával együtt egyházi tilalom alá kerülnek az erdőkön inneni és túli területek, melyek az ő hatalma alatt állnak és őt támogatják. László vajda azzal is rászolgált a kiközösítésre, mert a kezébe került szent koronát többszöri felszólítására sem adta át neki vagy a székesfehérvári (Albensis) egyháznak, illetve I. Károly királynak. E mulasztása teljesítésére 1310. február 2-át (Purf. virg.) jelöli ki végső határidőül. A fenti büntetések és ítéletek alól vétkei beismerésével szerezhet magának feloldozást. Eredeti, hártyán, függőpecséttel, pucáján kancelláriai jegyzettel, hátlapján regesztrációs jelzettel, Vatikáni lt, Instrum. miscell. C, capsa 175, fasc. 40, nr. 12. • Közlés: LegEccl III. 137—140. — CDHung VIII/5. 64—72. — Theiner: MonHung I. 823—825. — Hurmuzaki 1/1. 568—571. — MonVatHung 1/2, p. 369-374 (eredeti méretű hasonmással). — DIR C, veacul XIV, vol. I. 164—169 (román fordításban). —Táutu: Fontes, series III, vol. II, tom. I. 67—70. • Regeszta: MTTár IV. 118. — MHHDipl XXXIII. 7. — RegSlov I. 711. sz. — AOkl II. 790. sz. — Bónis: Szentszéki regeszták 629. sz. 161. 1310. április 3. (VI. f. a. Iudica). Az erdélyi káptalan előtt Herholm-i Gyuge fia: Máté — testvére: András nevében is — Machkas (Doboka vm) nevű földjüknek azt a felét, amelyen Szt. Márton tiszteletére emelt kőtemplom áll, és amelyet Kublus-i Lőrinc fia: Mihály (birtokától), a Vereser nevű helyig, a várhegy mögül (de retro monte castri) jövő patak választ el, nyugatra eső tartozékaival együtt, újabb rokoni kapcsolatuk miatt, maga részéről is átengedi vejének: Machkas-i István fia: Józsefnek és testvéreinek: Mihálynak és Domokosnak. Ezt a földet egyébként Máté apja: Gyuge régen, öt évvel a mezítlábosok átvonulása után (olim quinto anno post processum seu transitum scilicet nudorum), 50 márkáért már eladta József apjának: Istvánnak, akinek fiai azóta is zavartalanul birtokolták.