Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

p. 201—203. — Ub I. 248—251. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 105—109 (román fordításban). • Regeszta: AOkl II. 552. sz. 115. 1309. május 15. (f. V. a. Penth.) Márton, a váradhegyfoki (de promontorio Waradiensi) Szt. István-monostor prépostja és konventje bizonyítja, hogy bizonyos Mihály, aki Benc fiának mondja magát, Chug nevű birtokának negyedét, melyet az elhunyt András király halála előtt két évre elzálogosított Hegun fia: László comesnek, Solomkw-i várnagynak, most végleg neki engedte át, szavatosság vállalása mellett. Ái János váradhegyfoki prépost és konventjének 1351. december 294 oklevelében, Tisza cs lt: DL 86488. • Regeszta: AOkl. II. 646. sz. 116. [1309.] május 30. (d. penúltimo Maii) Filip de Cingulo, az erdélyi káptalan helyettes megbízottja, Filip de Sardinea auditor előtt írásban megteszi kifogásait az ellenfél képviselője által bizonyítékként bemutatott, hátlapján közönséges viaszba nyomott kerek pecséttel megerősített irattal (114. sz.) kapcsolatosan. Véleménye szerint Gobolinus és Nikolaus ispánok nem lévén közhitelű személyek, a szebeni (Cibiniensis) közösség nevében, de saját kezdeményezésből kiállított iratuk sem tekinthető közhitelűnek. Laikus személyek ilyen iratai joghatóságukon kívüli területen, egyházi bíróság előtt és egyházi személyek közötti ügyekben erőtlenek már csak azért is, hogy pecsétjük nem közismert. Az említett két ispán és a szebeni közösség iratának azért sem adható hitel, mert ők közismerten főellenségei az erdélyi káptalannak, 1277. február 21-én fegyveresen felégették és kifosztották a székesegyházat, benne kétezer embert lemészároltak, köztük Agabitus (fehérvári), Mihály Ozd-i, Bertalan Kukullu-i főesperest, Racha plébános kanonokot, valamint más papokat is (CDTrans I. 349. sz.). Ezért kiközösítették őket, ami alól mindmáig nem nyertek feloldozást. De Gobolinus és Nikolaus ispánok, valamint a szebeni közösség a római egyház, annak legátusa és Magyarország királya: Károly elleni lázadóknak is minősülnek, ők hozták ugyanis be az országba királynak Bajorországból (de Baveria) Ottót, és azt híresztelték, hogy őt az erdélyi püspök és káptalana tanácsára börtönözték be. Végül 1308. február 19-én (f. II. p. Exsurge) a szebeni közösség, a Sebus-i dékánság papjaival együttesen, újból fegyveres kézzel megrohanta Szt. Mihály erdélyi (székes)egyházát. Mindezek egész Magyarországon közismertek lévén, véleménye alapján, a bemutatott iratnak a káptalannal szemben nem lehet bizonyító ereje. Feljegyzés az erdélyi káptalan és a szász dékánságok perének 1309. január 8. és július 3. közötti jegyzőkönyvében (98. sz.), Vatikáni kt, Cod. lat. 4013, fol. 16—44. • Közlés: LegEccl III. 87—88. — CDHung VIII/7. 71— 72 (kivonatosan). — MonVatHung 1/2, p. 206-208. — Ub I. 253-254. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 112—113 (román fordításban). • Regeszta: MTTár IV. 109. — Fabritius 11. — AOkl II. 656. sz. — CDTrans 349. sz. 117. [1309. június 3.] (III. Iunii) Bertold Sebus-i dékán, a hét (szász) káptalan és bizonyos ottani plébánosok képviselője (Filip de Sardinea) auditor előtt írásban válaszol az erdélyi káptalan képviselőjének: Filip de Cingulo magisternek (a szebenvidékiek) oklevelével kapcsolatos kifogásaira (116. sz.). Az oklevél kibocsátói azok, akiket közönségesen „vidékbeliek"-nek (provinciales) szokás nevezni. A két szebeni ispán ezek kérésére állította ki az iratot,