Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

1304. január 30—június 29. 47 37. 1304. január 30. (f. V. a. Purif. virg.) Szt. Mihály arkangyal gyulafehérvári (AlbTr) egyházának káptalana bizonyítja, hogy Pál fia: Fekete (niger) Tamás — fiai: Jakab és Miklós, valamint a szomszédok beleegyezésével — Gyreche nevű Clus vármegyei földjének Wysta-val határos darabját hét márkáért eladta a Gyolou-i plébánosnak: Miklósnak. E földet nyugat felől a Churchlyuk melletti régi jelek határolják és egy Berch-en át a Nádas közelében lévő kőpalota helyéig nyúlik (usque ad unum locum palatii lapidei, qui est circa fluvium Nádas). Tamás szavatosságot vállalt azokkal szemben is, akiknek Miklós plébános e birtokot a jövőben elajándékozza vagy hagyományozza. — Méltóságsor: István prépost, Tamás éneklő-, Vince őr-, M(iklós) dékánkanonok. — Hátlapján közel egykorú írással: Super Kereche prope Vysta. Eredeti, hártyán, függőpecsétje a hártya egy darabjával együtt leszakadt, az erdélyi káptalan mlt4>an (DF 277231). • Közlés: DIR C, veacul XIV, vol. I. 37—38 (csak román fordításban). • Regeszta: ErdKLt 616. sz. — AOkl I. 547. sz. 38. 1304. március 31. (Romé, apud S. Petrum, II. Kai. Április) XI. Benedek pápa a magyarországi domonkosok provinciális perjelének. Tudomására hozták, hogy rendjében többen vannak olyan szerzetesek, akiknek apja jelenleg latin szertartású pap; korábban azonban görög szertartású házasságban élt és gyermekét papi fogadalmának letétele előtt nemzette. Ezek közül az erre legérdemesebb két személyt mentesítheti a rendi megbízatások viselésének tilalma alól, kivéve a provinciális perjelséget. Regisztrumbejegyzés, Vatikáni lt. • Közlés: Theiner: MonHung I. 413. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 38, 387 (román fordításban is). • Regeszta: Potthast II. 25409. sz. — Grandjean 832. sz. — AOkl I. 579. sz. 39. 1304. május 2. (sab. a. Inv. cr.) Walter Lelez-i prépost és a monostor konventje bizonyítja, hogy a Hund Boznan nemzetségbeli Martalaus fia: Mykou magister úgy osztozott meg fiával: Miklóssal, hogy az Wgacha provinciabeli Wylach-on levő örökbirtokuknak Miklós házától a Tisza felé (versus Thiciam) lejtő negyedét Miklós kapja, háromnegyedét pedig Miko magister. Az erdélyi részekben fekvő Hasadath nevű birtokuk teljes egészében Miklósnak jutott. A Dunán tuli részen (ex illa parte Danobii), Esztergom (Strigoniensi) provinciában fekvő Bykoskuy nevű örökbirtokuk őt illető részét Mikou magister szintén Miklósnak ajándékozta, aki az egész osztályt jó lélekkel elfogadta. Mikou magister bárhol található egyéb birtokán többi fiával fog megosztozni. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett, kerek pecsét nyomával, Újhelyi cs lt: DL 38139. • Közlés: RegSlov I. 303. sz. (szövegezése és írásmódja alapján gyanúsnak minősíti). • Regeszta: CDHung VIII/1. 173—174. — AOkl I. 598. sz. 40. 1304. június 29. (in Petri et Pauli ap.) Szt. Mihály arkangyal erdélyi egyházának káptalana bizonyítja, hogy Pethlend-i Erneus fia: István a Thorda vármegyei Pethlend és Thaduk nevű földből őt illető rész felét, nagybátyja (patruus): Marcel fia: Péter beleegyezésével, rokoni szeretetből sógorának (sororio): Péter fia: Mártonnak, nővérének és Márton nevű fiúknak ajándékozta, kötelezvén magát arra, hogy saját költségén megoltalmazza őket