Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)
OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)
44 1303. június 26—október 11. módon írja le: Prima videlicet meta incipit a parte meridionali in uno Berch, qui est inter terram Gumbuch et terram Ana, ubi sunt due nove mete terree, et descendit iuxta silvam Gumbuch et cadit iuxta eandem silvam ad rivum Gumbuch in superiori parte possessionis Gumbuch infra silvam Gumbuch, et ibi sunt similiter due mete terree ex novo erecte. Et sic transeundo rivum memoratum, ascendit ad unum Berch per binas metas et crebras prope silvam et tendit ad unum Kuzberch. Exinde vergit versus orientem per novas metas et pervenit ad indaginem Moko. Abinde descendit per novas metas a parte solis et cadit ad rivum Gumbuch, et ibi sunt due nove mete, et ex alia parte rivi similiter due mete. Deinde ascendit ad partem septentrionalem et pervenit ad superiorem finem silve Ana, et ibi in uno Berch sunt due mete nove de terra, et sic revertitur per novas metas ad primam metam capitalem. E cseréhez a szomszédok: Forrou-i Péter comes, Szentiványi (de Sancto Iohanne) László fiai: Lukács és Domokos beleegyezésüket adták. A felek vállalták, hogy az elcserélt birtokokkal kapcsolatos keresetekkel szemben kölcsönösen oltalmazzák egymást. — Méltóságsor: István prépost, az éneklőkanonokság betöltetlen, Vince őr-, Miklós dékánkanonok. Eredeti, hártyán, függőpecséttel, Thorotzkay cs lt (DF 257865). • Közlés: SzOkl III. 4—6 (tévesen június 3-i keltezéssel). — Ub I. 227—228. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 27—28, 382—384, 433 (román fordításban is, hasonmással). • Regeszta: ThLt 4. sz. — AOkl I. 400. sz. 29. [1303. június 26. és szeptember 7. között] Gergely esztergomi és (székes)fehérvári (Strigoniensis et Albensis) electus, István kalocsai (Colocensis) érsek, valamint a magyarországi püspökök az erdélyi nemességnek és papságnak. VIII. Bonifác pápa a III. András király halála után az egymással vetélkedő bárók által az ország kormányzására behozott és megkoronázott hercegek (duces) közül egyedül csak az arra illetékes esztergomi érsek által megkoronázott Károly királyságát ismeri el érvényesnek. Ennek megfelelően bíboros legátusa útján utasította őket, hogy ezt az állásfoglalását hozzák az ország tudomására és kiközösítéssel, egyházi tilalommal szorítsanak rá mindenkit Károly királyságának elismerésére és a neki való engedelmességre. Ezért felszólítják a papokat, hogy az engedetlenekre a legátus és általuk egyénekre, közösségekre, városokra és szabad falvakra egyaránt kihirdetett egyházi tilalomnak, valamint a királyi jogok tiszteletben tartásának szerezzenek érvényt. Felszólításukat Gergely esztergomi electus és a pápai kúriából minap visszatért István kalocsai érsek pecsétjével erősítik meg. Eredetije vagy kéziratos szövege jelenleg ismeretlen. Szövegét — Katona szerint — Cornides Dániel másolata őrizte meg. Keltezésének indokolása: MonEcclStrig II. 524—525. • Közlés: Katona VIII. 59—62 (kivonatosan). — CDHung VIII/1. 133—135. — MonEcclStrig II. 524 (kivonatosan, 1303. június-júliusra keltezve). — DIR C, veacul XIV, vol. I. 30—32 (román fordításban, 1303. június-júliusra keltezve). • Regeszta: RegSlov I. 206. sz. — AOkl I. 417. sz. — Bónis: Szentszéki regeszták 588. sz. 30. 1303. október 11. (f. VI. a. quind. Mich. arch.) A gyulafehérvári (AlbTr) egyház káptalana felkéri Móric fia: Miklós vajdát, Wgacha és Maramorus ispánját, hogy Felicián fia: Mártont és idősebbik fiát: Dénest iktattassa be az Vgacha vármegyében fekvő Fonchka föld birtokába, mely gyermektelenül elhalt testvéréről: Mihályról szállott Felicián fia: Peturd-i
