Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

1339. szeptember 19—szeptember 23. 377 vid, Mihály és Illés nevű fiaival egyetértésben, András erdélyi püspök káplánjának: László Tywre-i papnak jelenlétében - Kerestwr nevű, Turda vármegyei birtokának Sárpatak felőli keleti felerészét, mely Jolonth nevű nővére (sororis sue uterine) hitbére és jegyajándéka címén szállott reájuk, a Szt. Kereszt tiszteletére szentelt ottani kőtemplom kegyuraságával, valamint minden mostani és emberi szorgalommal ezután nyerhető haszonvételével együtt, Szt. Mihály arkangyal iránti tiszteletből, valamint Mihály és Péter nevű testvérük, illetve saját maguk lelkiüdvéért Szt. Mihály egyházának és általa az erdélyi püspökségnek, illetve András püspöknek és utódainak ajándékozta örökre. Oklevelét a káptalan függőpecsétjével és chirografummal erősítette meg. Ái a váradi káptalan 1348. január 254 megcsonkult oklevelében, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277417). A kiszakadt dátumot pótló fenti, hozzávetőleges keltezés azon alapszik, hogy a benne szereplő méltóságsor ebben az időszakban fordul elő (Ub I. 501 — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 600), 1342. december 6-án már Gergely volt a váradi őrkanonok (CDHung VIII/4. 599) és 1343. május 5-én Suky Miklós már nem volt életben (Petrichevich 1/2. 349). A fentebbi időszakon belül az 1339. esztendő vagy ehhez közelebbi időpont tekinthető a legvalószínűbb keltezésnek, mert Szécsi András püspök 1338-tól kezdődően látott neki nagy erővel a püspöki uradalmak kialakításának éppen az ebben az esetben is alkalmazott módszerrel. (Vö. Jakó Zs.: Az erdély püspökség középkori birtokairól. Szabó István-emlékkönyv. Debrecen, 1998. 141-143.) 1049. 1339. szeptember 19. (Varadini, dom. p. Exalt. cr.) I. Károly király a kolozsmonostori konvent régi pecsétje felől intézkedik [a hiteleshely ekkor folyó újjászervezése kapcsán?]. Eredetije hártyára írt és a király gyűrűspecsétjével megerősített oklevél volt, de nem maradt reánk, egykori léte csak a konvent levéltárának 1427. évi leltárából ismeretes. • Regeszta: KmJkv I. 192. - AOkl XXIII. 562. sz. 1050. 1339. szeptember 21. (Waradini, in Mathei ap. et ev.) I. Károly király hozzájárulását adja Tamás erdélyi vajdának és Zonuk-i ispánnak az erdélyi káptalan előtt tett korábbi és most színe előtt fiaival: Konya (d) Miklós királynéi étekfogómesterrel és Mihály magister Poson-i préposttal együttesen személyesen, valamint a [kiskorú] Gáspár és László nevében is megismételt adományához. Ennek értelmében a Mihály fia: Simontól bírói úton kezére került Rona nevű birtokukat Belső-Szolnok vármegyében a Nagyszamos folyó mellett (in cttu de Zonuk interiori iuxta fluvium Zamus maiori!) Hunthpaznan nemzetségbeli Ferenc fia: Pagan (d) István magisternek, atyafiának és familiárisuknak adták azért, mert gyermekkorától fogva Tamás vajdát, majd fiait és rajtuk keresztül a királyt hűségesen szolgálta. Belefoglalva az erdélyi káptalan 1339. november 22-i oklevelébe (1056. sz.), Wesselényi cs bp-i lt: DL 105440. • Közlés: AOkm III. 612—614. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 514—515 (román fordításban). • Regeszta: AOkl XXIII. 563. sz. 1051. 1339. szeptember 23. (Waradini, f. V. a. Mich. arch.) I. Károly király a gyulafehérvári (AlbTr) egyház káptalanának. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Zenthegyud-i Chama fia: Jakab vagy Hassad-i Domokos fia: János, a korábbi határjelek bejárása után, Hunthpaznan nemzetségbeli Ferenc fia: Pagan (d) István magistert iktassa be a Belső-Szolnok vármegyében a Nagyszamos folyó mellett (in cttu de Zonuk interiori iuxta fluvium Zamus maiori) fekvő Rona birtokba, melyet hű szolgálataiért, az ő királyi hozzájárulásával, Tamás erdélyi vajda és Zonuk-i ispán, valamint fiai: Konya és Mihály magisterek,