Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

1339. május 25—június 29. 373 1037. 1339. május 25. (Wyssegrad, f. III. p. oct. Penth.) I. Károly király az erdélyi káptalannak. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében megbízottja: Sándor vagy Zenkyral-i Péter fia: János vezesse be László magister székely és Chanad-i ispán serviensét: Tyburch fia: László comest az erdélyi részekben fekvő Zenmyklos (in cttu Albensi Gyule) és Zah (Torda vm) birtokba. Ezeket a birtokokat ugyanis rokona: Tamás erdélyi vajda által ismertetett szolgálatai jutalmaként neki adományozta, minthogy néhai Zeries és fiai Zenmyklos nevű birtoka éppenúgy magvaszakadt ember jószágaként került adományozása alá, akárcsak Zah. Egyidejűleg újítsák fel e birtokok határjeleit és az esetleges ellentmondókat idézzék Tamás vajda elé. — Hátlapján azonos kézzel: Fidelibus suis, capitulo ecclesie Transsilvane pro Ladizlao filio Tyburcii statutoria. Eredeti, hártyán, hátlapján lezárásra használt felségpecsét nyomával, DL 30107. — Belefoglalva az erdélyi káptalan 1339. július 9-i jelentésébe (1041. sz.), Toldalagi cs lt (DF 257476). • Közlés: TTár 1888. 83—84 (Szabó K.). — DIR C, veacul XIV, vol. III. 508—509 (román fordításban). • Regeszta: Sz 21/1887. 76 (vándorgyűlési jelentésben). — AOkl XXIII. 313. sz. 1038. 13[3]9. június 25. (Thorde, XIII. d. Antonii conf.) Tamás erdélyi vajda és Zonuk-i ispán bizonyítja, hogy az erdélyi részek nemesei és minden rendű-rangú lakója számára június 13-án (in Antonii conf.) Thorda-n kezdett közgyűlésén János fráter Colosmonstra-i apát hosszas pereskedés után, fogott bírák segítségével kiegyezett Machkas-i Joseph fiaival: Domokossal, Miklóssal és rokonaikkal, akik az ő Kayantou-i birtokának határán, a Josephbeerkhe nevű liget feletti KayanthouPada nevű, de a mondott Machkas-i nemesek által most Josephzenaffywe-nek hívott szénafüvét elfoglalták és lekaszáltatták, amiért őket az apát a múlt január 13-ra (ad oct. Epiph. dom.) elébe perbe idézte és többszöri halasztás után is mindeddig perelte. Miután azonban az alperesek 50 márka bírság és a bírói rész terhe alatt kötelezték magukat arra, hogy a vitás kaszálót egészben a JosephBerke-ig visszaszolgáltatják, a perlekedést és az ellenségeskedést beszüntetik. Ái Bornemissza János kolozsvári bíró 1559. július 14-i oklevelében, Bánffy cs nemzetségi lt (DF 289168). — Tartalmi ái az erdélyi káptalan 1417. évi oklevelében szerepel a kolozsmonostori konvent magánlevéltárának 1427. évi jegyzékében (KmJkv I. 24. sz. p. 187). Noha a keltezési év a XVI. századi átírás során 1329-re torzult, ez bizonyosan 1339-re javítandó, mert János fráter ekkor volt apát és az erdélyi káptalannak ezzel az üggyel kapcsolatos oklevele (1039. sz.) szintén ekkor kelt. Megjegyzendő, hogy minden kétséget kizáróan ezzel az oklevéllel azonosítandó az AOkl II. 813. sz. után, az 1309. évnél és a XXIII. 767. sz. alatt az 1339. évnél, valamint a CDHung VIII/4. 420. szintén 1339. évnél szerepeltetett regeszta. E legutóbbinak Fejér György által használt kéziratos szövege Cornides Dániel Diplomatariumának Kovachich Márton György részére készült másolatában az OSZK Kézirattárában Mss. Fol. lat. 2220/1. 20. jelzet alatt található. Valójában tehát csak egyetlen oklevéllel van dolgunk, és a fentebb említett regeszták az egykor létezett szövegek sorából is törlendők. • Közlés: DIR C, veacul XIV, vol. II. 291—292,400—401 (román fordításban is, hibásan 1329-re keltezve). • Regeszta: KmJkv I. 24. sz. p. 187. — AOkl XXIII. 767. sz. 1039. 1339. június 29. (in Petri et Pauli ap.) Az erdélyi káptalan bizonyítja, hogy János fráter Clusmonstra-i apát hosszas pereskedés és többszöri halasztás után fogott bírák segítségével kibékült az elmúlt január 13-ra (ad oct. Epiph. dom.) Tamás erdélyi vajda színe elé idéztetett Machkas-i Domokossal és Yoseph fia: Miklóssal, miután erre az említett vajda és Zolnuk-i ispán által az erdélyi részek nemeseinek összessége és minden rendű-rangú lakója