Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

36 1301. szeptember 25—október 6. 6. 1301. szeptember 25. (Bude, VII. Kai. Octobris) László király az Vduordhel-i székelyek közötti Oláhfalu (ville nostre Olachalis) lakóinak a régi királyoktól kapott kiváltságait megerősíti. Megbízottaik: Ursus kenéz és Domokos ajtónállómester ugyanis elpanaszolták, hogy e falu lakói a környékbeli székelyek állandó támadásai és földfoglalásai miatt, a várnagyok szorongatása ellenére sem tudják Vduard várával szembeni azt a kötelezettségüket teljesíteni, hogy ellássák a várat tűzi- és épületfával és ott gyalogos szolgálatot teljesítsenek. A főpapok és bárók egyetértésével elrendeli tehát, hogy Oláhfalu lakói felett az Vduard-i várnagyokon kívül senki se bíráskodjék és semmiféle szolgáltatással ne terhelje őket. Az Vduard-i egyháznak járó kepén kívül tizedet ne fizessenek és mentesek maradjanak a székelyek szokása szerinti rovásadó és ökörsütés terhei alól. Azt azonban, ami kenézüknek jár, kötelesek megadni. A körükben lakó székelyek viszont nem tartoznak a kenéz joghatósága alá. Ok a többi szabad székellyel együtt ispánjuk zászlója alatt vonuljanak hadba. — Az oklevél Miklós boszniai püspök keze által, Domokos ajtónállómester és Demeter magister jelenlétében, a király házában kelt. Eredetije ismeretlen. 1838-ban — állítólag — a császári titkos, házi lt-ban Bécsben őrizték (NemzTárs 1838. I. 32). Kéziratos másolata, melyből közölték, 1840-ben a Brukenthal Múzeumba került Rosenfeld-gyűjteményben volt. Kétségtelen hamisítvány a XIX. század első feléből, mely feltehetőleg Kemény Józsefnek tulajdonítható, minthogy kéziratos szövege csak az ő másolatgyűjteményében található meg (DiplTrans I. 108). Kritikájára és a vonatkozó irodalomra 1. DocVal 46—47. • Közlés: Schuller: Umrisse 2. — Gál: Vizsgálódás 31 (kihagyásokkal). — Orbán: Székelyföld I. 56—57 (kihagyásokkal). — SzOkl I. 29—32. — Hurmuzaki 171. 553-554. • Regeszta: Turul 34/1916. 39. — DocVal 45—46. — AOkl I. 75. sz. 7. 1301. október 6. (Albe, in oct. Mich. arch.) Péter erdélyi püspök megerősíti Kylianus magister, egyházjogi doktor, Tylegd-i főesperes, kanonok testileg betegen, de ép elmével tett végrendeletének azt az intézkedését, hogy Noyglak/Noglok nevű vásárolt földjének és falujának a káptalan Koppan nevű faluja felőli felét az erdélyi káptalanra hagyja. — Hátlapján közel egykorú írással: Super collatione magistri Kyliani de medietate possessionis Noglak facta. Eredeti, hártyán, hártyaszalagon függő pecsétje elveszett, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277225). • Közlés: Szeredai: Series 56—57. — CDHung VI72. 321 és VIII/1. 70—71. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 8 (román fordításban). • Regeszta: ErdKLt 50. sz. — AOkl I. 82. sz. 8. 1301. október 6. (Albe, in oct. Mich. arch.) Kylianus magister, Tylegd-i főesperes, erőtlen állapotára és öregségére való tekintettel, üdvössége érdekében Noyglak nevű birtokának Koppan faluval határos felét végrendeletileg Szt. Mihály egyházának, azaz káptalanbeli testvéreinek hagyja örökre — amint ez P(éter) erdélyi püspök okleveléből (7. sz.) is kiderül, de annak haszonélvezetét élete végéig magának tartja fenn ezzel az oklevelével. E megkötése azonban nem érinti végrendeletében kifejezett fentebbi döntését. — Hátlapján közel egykorú írással: Super Noglak pro capitulo. Eredeti, hártyán, kenderzsinóron függő pecsétje elveszett, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277224). • Közlés: DIR C, veacul XIV, vol. 1. 7—8 (román fordításban). — Jakó—Manolescu 1971. Album 5/b (latin szöveg és hasonmás). — Jakó—Manolescu 1987. Album 5/b (latin szöveg és hasonmás). • Regeszta: ErdKLt 49. sz. — AOkl I. 86. sz.