Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

párral együtt előtte is megismételte, hogy Wlues nevű Kwlus vármegyei Örökös birtokát, melyet régebben Pynar-i (d) András elfoglalt és tőle csak ezekben az utóbbi időkben szerzett vissza, a minap az erdélyi káptalan előtt rokonának (proximo suo): Hunthpaznan nemzetségbeli Ferenc fia: Pagan (d) István magisternek adta hűséges szolgálatai jutalmaként. Küldje tehát ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében megbízott embere: Both fia: Gál vagy Lőrinc fia: Péter vezesse be a megadományozottat. — Hátlapján azonos kézzel: Fidelibus suis, capitulo ecclesie Transsilvane pro magistro Stephano dicto Pagan super possessione Wlues. Eredeti, alul megcsonkult hártyán, hátlapján záró-pecsét nyomával, DL 29126. A kiszakadt napi keltezés kikövetkeztetett és a 981. sz. oklevél dátumával támasztható alá. 983. 1338. február 10. (Wyssegrad, f. III. p. Circumdederunt) I. Károly király hűséges rokonához: Tamás erdélyi vajdához és Zonuk-i ispánhoz. Minthogy Vos (d) Miklós comest fiaival és birtokaival együtt, hű szolgálataikért, vajdai joghatóság alá helyezte, kivéve őket minden más bíróság illetékessége alól, ezután minden ügyükben és különösképpen a birtokleveleik bemutatását illetően személyesen ő tartozik eljárni és birtokügyeikben ítélkezni. — A pecsét alatt: Relatio woyuode per magistrum Peteu. Eredeti, hártyán, hátlapján felségpecsét nyomaival, Wass cs lt (DF 252734). • Közlés: HOkl 213. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 441—442 (román fordításban). 984. 1338. február 11. (in Sancto Emerico, III. d. oct. Purif. virg.) Péter erdélyi alvajda bizonyítja, hogy amikor Tamás erdélyi vajda döntésének megfelelően egyrészről idősebb Wos (d) Miklós comes és ifjabb Wos (d) Miklós, valamint Chama fia: Jakab, másrészről János fia: Pál és Tarmach fia: László fia: János Kereztus faluban február 9-én (in oct. Purif. virg.) előtte tanúkkal kellett volna bizonyítsák azt az állításukat, hogy rokonságban állnake egymással vagy sem, és az előbbieknek van-e jussuk vagy sem Chamafaya birtok feléhez, a felek fogott bírák segítségével úgy egyeztek ki egymással, hogy Pál és János Wazzulteluk birtokkal kapcsolatosan minden jogigényéről lemondott idősebb és ifjabb Wos (d) Miklós, valamint Chama fia: Jakab javára, míg ez utóbbiak ugyanezt tették Chamafayaval kapcsolatosan Pál és János javára. Ha valaki a felek közül e birtokokért a másikat háborgatná, patvarkodásban marasztalódjék el, az ügyben eddig kiállított okleveleiket pedig mindkét fél érvényteleneknek tekintse. Eredeti, hártyán, hátlapján pecsét nyomaival, Wass cs lt (DF 252754). • Közlés: HOkl 213—214. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 442—443 (román fordításban). 985. 1338. február 16. (in quind. Purif. virg.) A Warad-i káptalan I. Károly királynak. 1338. január 13-i parancsára (973. sz.) Orrus (d) Petew magister erdélyi alvajda, Jakab magister Zugholm-i főesperes hiteleshelyi tanúbizonyság jelenlétében február 3-án (f. III., vid. in Blasii ep.) azt a Sard birtokhoz tartozó részt vagy földet, amelyet Igun és Karakó királyi népei és hospesei Lampert comes egykori országbíró előtt elpereltek, de a király most visszaadott, a régi határjeleknek megfelelően, ellentmondás nélkül visszaiktatták Szt.