Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)
OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)
959. 1337. november 11. (Varadini, in Martini conf.) I. Károly király a váradhegyfoki (de promontorio Varadiensi) Szt. István-konventnek. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Pachul-i István fia: András vagy Nyueg-i Imre fia: János tartson vizsgálatot a szomszédok körében Thyudor fiai: István és János ama panaszára, hogy rokonaik: Hegun fia: László fiai: János, Miklós, István és László erővel elfoglalták Geus másként Pyspuky, Band, Regun és Dyznokuth nevű (Byhor vm) részbirtokaikat. Belefoglalva a váradhegyfoki konvent 1338. január 3-i jelentésébe (971. sz.), Wesselényi cs zsibói lt (DF 254784). • Közlés: Rusu: Wesselényi, AMP 5/1981. 337—338 (olvasási hibákkal és hasonmással). 960. 1337. november 15. (Waradini, sab. p. Martini conf.) I. Károly király, Tamás erdélyi vajda kérésére, Szt. Mihály arkangyal iránti tiszteletből, családja és önmaga lelki üdvének és testi egészségének biztosítására érvénytelennek és semmisnek nyilvánítja Lampert egykori országbírónak azt a döntését, amellyel az erdélyi káptalan Vayasd nevű és az erdélyi püspökség Sard nevű birtokának bizonyos tartozékait Igun és Karakó királyi hospeseinek ítélte oda, és ezeket visszaadja azok korábbi egyházi tulajdonosainak. E birtokok visszaszolgáltatásával kedves rokonát, Tamás erdélyi vajdát bízza meg személyes képviselőjeként. — Hátlapján a pecsét alatt azonos kézzel: Ad petitionem vaivode, episcopi Waradiensis et omnium baronum propria commisio regis. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett felségpecsét nyomával, egykor a kolozsmonostori konvent mlt-nak előbb Kolozsvár r. k. plébániáján, majd Gyulafehérváron a Batthyaneumban őrzött részében, ahol azonban jelenleg nem volt fellelhető. • Közlés: Ub I. 487—488. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 427—428 (román fordításban). • Regeszta: KMLt 9. sz. 961. 1337. november 27. (Deeswar, f. V. a. Andree ap.) Tamás erdélyi vajda és Zonuk-i ispán az erdélyi egyház káptalanának. Deeswar-on november 27-én kezdett közgyűlésén Dewa-i várnagya: Márton comes, fogott bírák útján kiegyezett Wgrin fia: István, Ramacha fia: András, János fia: Péter, Pál fia: Tamás és Miklós fia: László Menyew-i nemesekkel Simon volt alvajda előtt hosszasan folytatott és végül is az ő ítélőszékére halasztott amiatti perében, hogy e nemesek ellentmondottak, amikor Simon alvajda az erdélyi káptalan tanúbizonyságának jelenlétében Tamás fia: András Rapolth-i nemessel körül akarta határoltatni azt a darab földet, amely — szerinte — felerészben az ő Leley nevű birtokához, emezek szerint viszont Menyew-hez tartozott régtől fogva. Megegyezésük értelmében a Menyew-i nemesek lemondtak a szomszédságból eredő minden jogukról, és hozzájárultak ahhoz, hogy Koplyon nemzetségbelinek mondott János és fia: Tamás, Leley-i nemesek, Leley, Kysleley és Chery nevű birtokuk felét eladják nevezett Márton comesnek. Megállapodtak abban is, hogy a Menyew-i nemesek (1338.) március 25-én (in oct. Med. Quadrag.) a helyszínen okleveleikkel bizonyíthatják, mi illeti őket a vitás földből, és azt nekik, a maradékát pedig Márton comes javára fogják iktatni. Küldje tehát ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében megbízottja: Rapolth-i Tamás fia: András vagy Bakay-i Mathe ossza meg a vitás területet, határolja körül a részeket és nyolcadnapra tegyen neki írásban jelentést. — Hátlapján azonos kézzel: Discretis viris et honestis capitulo ecclesie Transsilvane, amicis suis reverendis. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, DL 31082.
