Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

nevezett Martint és javait mindenkivel szemben védelmezzék meg az ő nevében. — A pecsét alatt: Legatio [!] woyuode per magistrum Peteu. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett felségpecsét töredékeivel, Bethlen cs lt: DL 62696. • Közlés: CDHung VIII/4. 220—221. — Ub I. 485—486. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 421 (román fordításban). • Regeszta: Katona IX. 115. — CDHung VIII/4. 218—219. — SzOkl I. 47. 947. 1337. július 6. (Wyssegrad, in oct. Petri et Pauli ap.) I. Károly király a Byztricia-i és a hozzá tartozó szász nemzetiségű lakosok (populis Saxonice nationis) bíráinak, esküdtjeinek, véneinek és népének. Byztricia-i Henel (d) Johann érdemes szolgálataira emlékezve Martin nevű fiát is különös védelmébe vette, birtokaival, házaival, építményeivel együtt. Ennek foganatosításával Tamás erdélyi vajdát és Zonuk-i ispánt, illetve az ő személyében Pogan (d) István magistert, továbbá László magistert, a székelyek és Byztricia ispánját, illetve az ő személyében Horoch (d) Jánost bízta meg. Parancsolja tehát nekik, de különösen Jaad falu népének, hogy nevezett Martin Ependorf nevű mezejének és más birtokainak használatától ezután tartózkodjanak, mert különben a fentebb elősoroltak útján erővel fogja őket erre rászorítani. —A pecsét alatt: Relatio vaiuode per magistrum Peteu. Eredeti, hártyán, hátlapján felségpecsét töredékeivel, Bethlen cs lt: DL 62695. • Közlés: CDHung VIII/4. 222— 223. — Ub I. 486. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 421-422, 589—590 (román fordításban is). 948. 1337. július 25. (in Iacobi ap.) Péter prépost és Szt. István első vértanú váradhegyfoki (de promontorio Waradiensi) monostorának konventje előtt Zenthkyral-i Imre fia: János Zenthkyral birtokbeli részének a Simon fia: János jószága felőli és a Szt. István királyról elnevezett itteni templomig terjedő harmadát, melyet nővére: Margit férjhezmenetelekor átadott Barthauelge-i Bartha fia: Pálnak, tőle és fiától: Istvántól 50 új cseh garassal számított 25 márkával visszaváltja és ugyanazt változatlan összegben e naptól kezdődően hét esztendőre (Zenthkyral-i) Mihály fia: Jakabnak és János fia: Imrének, akiktől a visszaváltáshoz a pénzt kapta, elzálogosítja. Ha e fizetési terminust elmulasztaná, csak az összeg kétszeresével válthassa ki a birtokot, melyet többi rokonaiknak vagy másoknak nem idegeníthetnek el. Ái a váradi káptalan 1387. szeptember 74 oklevelében, DL 30009. 949. 1337. augusztus 18. (IV. d. Assumpt. Marié) Az erdélyi egyház káptalana előtt Máté fia: János, Kalacha-i nemes — Tamás erdélyi vajda és Zonuk-i ispán pecsétje alatt kelt ügyvédvalló levél alapján — unokatestvérei (patr.): Loránd fiai: István és János nevében hozzájárulását adja ahhoz a birtokcseréhez, melyre ő, valamint említett Loránd, továbbá András fiai: Imre és Miklós léptek Pagan (d) István magisterrel, akit Zakalus (d) Péter deák képviselt szintén Tamás vajda ügyvédvalló levele alapján. E csere során István magister Markhaza nevű örökjogú jószágukért Kalacha birtokot engedte át örökre rokonságuknak. Máté fia: János és Loránd fiai kötelezték magukat, hogy Pagan (d) István magistert mindenkivel szemben saját költségükön megvédik Markhaza háborítatlan birtoklásában. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecséttel, Komis cs lt (DF 257652). • Közlés: DIR C, veacul XIV, vol. III. 423—424, 590—591 (román fordításban is, hasonmással).