Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

tói és a határjelektől kezdődően nyugatra Dénes magisteréké lett. A Scecheen és Hody birtokhoz tartozó erdőket, kaszálókat és szántóföldeket azonban közös használatban hagyták, de úgy, hogy a parasztok az általuk korábban szántott földeket ezután is művelhessék. A Thymis vármegyei Chawas-t, az ottani malmokkal és vámmal együtt a felek két egyenlő részre osztották egymás között. A Zad és Kapw közötti birtokaik közül Philepkuy, Stalatina, Perew, Stanizlohaza más néven Gyurthyanus, Feketwtow más néven Mykchehaza és a Pestws feletti Ilteutow nevű halastó az érsek és rokonai tulajdonába, Petws, Caprewar, Bonchou másként Duburdun, Kadrassou, Wrkuta és a Kengeltow nevű halastó pedig Dénes magister és rokonai birtokába került. Hudus a hozzá tartozó három faluval, tehát négy birtok az érsekéké, Teyesd a hozzá közelebb eső három faluval, azaz szintén négy birtok, Dénes magisteréké lett. Az erdélyi részekben, Fehér vármegyében (in cttu Albensi Jula) lévő Belynyg birtokot, a jelenleg Gergely fia: András kezében lévő rész kivételével, úgy osztották ketté, hogy a választóvonal a Krakow felőli utcától elkezdve a Sceuke háza előtti hídig, innen a Sceuke és Benedek háza között a Chaklya vize mellett a Felbozfa nevű fáig halad, majd a vizén át, János és Mihály háza között a Gyod felőli hegynek tart. Ennek a birtoknak a Fehérvár (Albe) felőli fele és a szőlők felső fele az érsekek, a birtok és a szőlők másik fele pedig Dénes magisterek kezébe került. Az ugyanott lévő Chaklyas birtokot úgy osztották ketté, hogy a falu felső végét a Chaklya vize választja szét, aztán a víz mellett, mindkét parton húzódik egy utca, majd a határvonal a falu alsó végére jut, ahol szintén a víz a választóvonal. E birtok Fehérvár felőli része Déneséknek, a másik fele az érsekéknek jutott. A Belynyg-en lévő malom, valamint e két birtokhoz tartozó erdők, szántók és kaszálók közös használatban maradtak, akárcsak a többi két egyenlő részre osztott birtokaik esetében. A Chanad, Orod, Tymis, Krassou vármegyei és az erdélyi, őseikről örökjogon reájuk szállt egyéb lakatlan vagy népes, egyházas vagy templomtalan birtokaikat továbbra is közösen használják. Hasonlóképpen közösen gyakorolják a kegyúri jogokat monostoraikban. Az idegenek kezéből ezután visszaszerzendő jószágaikat szintén két részre osztják a költségek visszatérítése után. Minthogy Belynig-en a sorsvetéskor Dénes magisterek udvarháza az érsekek részébe esett, ők kárpótlásul hasonló udvarházat tartoznak nekik építeni. Elnéptelenedettjószágait egyik fél sem telepítheti újra a másik tudta és beleegyezése nélkül. Belefoglalva Nagymartom Pál országbíró 1337. június 24-i oklevelébe (942. sz.), ENMLt Törzsgyűjtemény (DF 253646). • Közlés: AOkm III. 364—373. — Ortvay: Temes vm. I. 47—56. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 414—418 (román fordításban, kivonatosan). • Regeszta: EMOkl 53. sz. 940. 1337. június 17. (f. III. a. Corp. Chr.) [Az erdélyi egyház káptalana] Tamás erdélyi vajdának. Kérésére Simon egykori bán fia: Mihály magistert, valamint fiait: Pétert, Jánost és Simont Gyakusteleky birtok miatt, Apoor comes és fia: László keresetére háromszori vásári kikiáltással megidézték a vajda bírói székére. Tartalmi ái az erdélyi káptalan 1399. május 1-ji oklevelében, DL 8393. • Közlés: Ub III. 239—240. 941. 1337. június 18. (IV. d. oct. Penth.) Péter erdélyi alvajda az erdélyi káptalanhoz. Május l-jén (in oct. Georgii mart.) Torda-n tartott közgyűlésén nem hozhatott végítéletet