Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

Eredeti, hártyán, kerek zárópecsét nyomával, DL 30295. — Belefoglalva a káptalan 1336. szeptember 28-i jelentésébe (908. sz.), Wesselényi cs zsibói lt (DF 254783). • Közlés: Rusu: Wesselényi, AMP 5/1981. 335—336 (hibás olvasatokkal). 905. [1336. szeptember 1. és 1341 között] Az erdélyi káptalan előtt Gula és fia: János, valamint testvére: Petew — Gula nővérének Dénes fia: Páltól született fia: András nevében is — Kendurmezeu és Galponia nevű ősi birtokaikat (térre seu possessiones) eladják (Pagan dictus ?) István magisternek. Jóllehet András kötelezte magát, hogy anyjának leánynegyedét nem fogja követelni ezekből a birtokokból, de ha mégis kérné, Gula, János és Petew tartoznak őt István magister helyett a saját birtokaikból kielégíteni. Ha Gula és Petew megosztoznának rokonaikkal vagy nemzetségük tagjaival, és e két birtok nem az ő részükbejutna, kötelesek lesznek István magistert ezekkel teljesen azonos értékű más birtokukkal kártalanítani. — Az eladott terület határjárásából még kiolvasható rész: (... versus partem?) orientalem ad quemdam lapidem Lucakeu nuncupatum et de eodem Berch descendit similiter versus partem septentrionalem ad quamdam aquam seu fluvium Almasuiz nuncupatum et iam dictam aquam transiens, vadit similiter versus partem septentrionalem ad quandam planitiem seu campum Kukunmezeu nuncupatum et deinde iterum [?] versus partem septentrionalem tendit ad quemdam lapidem Macharku appellatum, et deinde vadit versus partem occidentalem ad quamdam aquam Egrudvyz nuncupatum, et deinde procedit similiter versus partem occidentalem ad duas terras seu possessiones Ketsomreu et Gorneu appellatas, et deinde versus partem occidentalem ad quamdam possessionem tendit Rakus vocatam, et deinde reflectitur versus partem meridionalem ad quemdam Berch inter possessiones Rakus et Kendurmezeu existentem, et de eodem Berch descendit ad fluvium Almás supradictum et ibi signa, mete et distinctiones dictarum possessionum terminarentur. — Méltóságsor: Domokos prépost, Tamás őrkanonok. Eredeti, protocollum-bejegyzés, szakadozott hártyalapon, melynek egyik oldaláról az írás lekopott, DL 30673. A keltezés post quem-je 1336. szeptember 1., amikor Pogány István magister Gyula és Pető Gorbó vidéki falvainak megszerzésével elkezdi a királytól néhány évvel korábban adományul nyert két falujának uradalommá való kiépítését. A terminus ante quem-jét viszont az szolgáltatta, hogy Tamás kanonok 1341 után nem szerepel a jelenleg ismert oklevelekben, Lajos király 1350. július 13-i oklevele szerint e két birtokkal kapcsolatosan még Károly király (mh. 1342. július 16.) tett intézkedést Brassói Jakab javára. 906. 1336. szeptember 15. (Wyssegrad, in oct. Nat. virg.) Pál comes országbíró bizonyítja, hogy Baxa nemzetségbeli Simon fia: Tamás magister nevében Kylian pap, az esztergomi (de Strigonio) Szt. György-egyház kanonokja, előző pátens kötelezőlevelének (866. sz.) megfelelően szeptember 15-én Lachk magister, a székelyek bírája, valamint fiai: István királyi lovászmester, András, Miklós, Mihály, Lachk és Pál képviselőjének és famulusának: Lecha-i (d) Jánosnak a kezébe lefizette az esedékes három márkát budai garasokban. Eredeti, hártyán, hátlapján pajzs alakú zárópecsét nyomával, Zichy cs zsélyi lt: DL 76540. • Közlés: ZOkm I. 499—500. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 392 (román fordításban). 907. 1336. szeptember 23. (f. II. a. Mich. arch.) Az erdélyi egyház káptalana néhai Cheh (d) Jakab fia: Péter Beud-i [!] nemes kérésére, minthogy eredeti privilégiumát házában lévő