Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

ban megjelentek tanúikkal, akik készek voltak bizonyítani, hogy Bere fiainak Hasdath-on nem volt részük, végül is az alperesek fogott bírák útján úgy egyeztek ki Bere többi fiával: Miklóssal és Balázzsal, valamint Hasdath-i Peeth fiával: Lőrinccel, hogy Hasdath birtokot, István fia: Mihály telkének kivételével, fűkötéllel (funiculo distributionis) öt egyenlő részre osztják, és ezekből egyet Bere és Peeth fiai kapnak, a többi négy pedig az alpereseknek marad. Bere és Peeth fiai az osztályban visszanyerik eddig birtokolt Hasdath-i telkeiket (fundos et loca sessionis), ahol ezután is lakhatnak, az alperesek viszont pontosan ekkora kiterjedésű négy jó telket választhatnak maguknak Hasdath-on ott, ahol nekik tetszik. A maradék rosszabb területet (residuum eiusdem possessionarie sessionis in deterioribus eiusdem) szintén öt részre osztják, és Bere, valamint Peeth fiai ezekből is egy részt kapnak. Ennek szomszédságában, Bere fia: György telke és háza mellett, István fia: Mihály telkével és földjével azonos kiterjedésű területet engedtek át Bere és Peeth említett fiainak. Mindkét fél kijelentette, hogy elégedett a birtokosztállyal és véglegesnek tekinti azt. Eredeti, hártyán, hátlapján három befüggesztett pecsét nyomával, DL 40652. — Tartalmi ái Váradjai Péter erdélyi alvajda 1366. október 13-i oklevelében, DL 30626. • Közlés: HunyadmÉvk V/1889. 81—83. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 304—306 (román fordításban). • Regeszta: AOkl XVII. 439. sz. 787. 1333. szeptember 29. (in Mich. arch.) Az erdélyi egyház káptalana bizonyítja, hogy Luchunch-i Dénes fia: Tamás magister, bár ezt jogai védelmére már korábban is megtette, és erről oklevelet is állítottak ki számára, most újból tiltotta atyafiait attól, hogy később, esetleg az ő halála után, utódaival szemben jogot formáljanak a hegyek között, osztatlan puszta helyen emelt Menthev nevű új várához és az az alá telepített jó falujához, mert ezeket atyafiainak minden segítsége nélkül, egyedül saját költségén építette jóval ezelőtt és a várra hozzávetőleg 2000 márkát költött. — Hátlapján azonos kézzel: Protestationales pro magistro Thoma filio Dionisii de Luchunch contra magistros Stephanum et Desew fratres suos ac filios fratrum suorum. Eredeti, hártyán, hátlapján zárópecsét és caput sigilli töredéke, DL 40653. • Közlés: BánfOkl I. 78—79. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 306 (román fordításban). • Regeszta: AOkl XVII. 438. sz. 788. 1333. október 4. (f. II. p. Mich. arch.) Az erdélyi egyház káptalana bizonyítja, hogy Ruzua-i Balas [!] fiai: Imre és László, valamint testvérük: Miklós Kydeu és Bizoteleke nevű földjük [felét ?] még 12[9]2-ben átengedték Vana leányának: Annusnak (CDTrans I. 514. sz.), aki Egyed fia: Karachin felesége, anyja leánynegyede, hitbére és jegyajándéka címén. Tartalmi ái Váradjai Péter erdélyi alvajda 1347. július 1-ji oklevelében. Eredetijén függőpecsét volt, Wass cs lt (DF 252896). • Közlés: DIR C, veacul XIV, vol. III. 370, 663 (román fordításban is, hasonmással). • Regeszta: AOkl XVII. 452. sz. 789. 1333. [Az erdélyi káptalan] bizonyítja, hogy Hurwath/Horwath (d) Simon comes Hassas nevű birtokát 50 márka finom ezüstért eladta Márton comes Dewa-i várnagynak, kötelezettséget vállalva arra, hogy a vevőt és utódait saját költségén megvédi a zavartalan birtoklásban.