Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

Péter fia: János magister hiteles jelentéséből értesült arról, hogy a megyében több nemes és nemtelen személyt emberölésben és más ügyekben elmarasztaltak, de az ezekkel kapcsolatos igazságtételből (iustitia) az ő comesét nem részesítették. Hívjanak tehát össze congregatiót, melyen szolgáltassanak mindenkinek igazságot és a comesének járó bírságokat (iudicia) minden kedvezés nélkül hajtsák be. - Hátlapján azonos kézzel: Dilectis sibi quattuor iudicibus nobilium de comitatu de Zonuk exteriori constitutis. Eredeti, hártyán, hátlapján zárópecsét nyomával, DL 40641. • Közlés: AOkm III. 13—14 (hibásan április 11-re keltezve). — DIR C, veacul XIV, vol. III. 296 (román fordításban). — Zounok 6/1991. 294 (április 1 l-re keltezve, magyar fordításban). • Regeszta: AOkl XVII. 175. sz. 773. [1333. vagy 1334.] április 25. (Wyssegrad, in Marci ev.) Tamás erdélyi vajda és Zonuk-i ispán Külső-Szolnok vármegyei ispánjának (comiti nostro de Zonuk exteriori): Péter fia: János magisternek vagy helyettesének: Nagy (magnó) Pálnak. Sandrin jászkapitány (capitanei Jazinorum) serviensének: Zekul (d) Pálnak haladéktalanul szolgáltasson teljes elégtételt az István nevű kun által (per Stephanum Comanum) elvitt és bírói úton visszaszerzett dolgai felől, de érintetlenül hagyva nevezett István saját vagyonát. Eredeti, hártyán, hátlapján pecsét töredékével, Kemény József gyűjteménye (DF 253558). A hiányzó keltezési év 1333-ra vagy 1334-re valószínűsíthető, mert Csaholyi Péter fia: János ebben az időben volt Külső-Szolnok vármegyében Szécsényi Tamás erdélyi vajda ispánja, a vajda ekkor kérte Erzsébet királyné közbelépését a neki járó bírságok behajtásához, és ebből az időszakból maradt több bizonyíték is a vajda és ispánja ilyen irányú erélyes eljárásáról. (Vö. AOkm III. 9, 13, 57—58, 61, 63. —TTár 1907. 66. — Engel: Archontológia I. 200.) • Közlés: CDHung VIII/3. 170—171 (1326-ra keltezve) és VIII/4. 644 (hibás lapszámozás, keltezetlenül). — Gyárfás III. 468-^69 (keltezetlenül). — SzOkl III. 10 (1321—1342 keltezéssel). — DIR C, veacul XIV, vol. III. 247 (1333—1334-re keltezve, román fordításban). — Zounuk 6/1991. 293 (1326-ra keltezve, magyar fordításban). • Regeszta: EMOkl 73. sz. (1321—1342-re keltezve). — AOkl X. 153. sz. (1326-ra keltezve). 774. 1333. június 24. (in Nat. Ioh. bapt.) Az erdélyi káptalan előtt Doboka-i Mykud bán fiai: Miklós és Péter magisterek a Zengel és Bogath közti vitás határt illetően kiegyeznek Reche-i Pál fia: Lőrinc magisterrel és rokonával (cognato): Zengel-i Konrád fia: Istvánnal úgy, hogy emezeknek átengedik Zengel-en a Tuzukuster másként Benzeg nevű földjüket. Egyben tíz pensával számított 100 márka bírság és a bírói rész terhe alatt kötelezik magukat, hogy az átengedett földért sem ők, sem pedig utódaik nem fogják őket perrel megtámadni. — Az átengedett föld határjelei: Quandam particulam térre prefatorum nobilium de eadem Zengel Tuzukuster alio nomine Benzeg vocatam usque sumpmitatém Ohaytoberche vocatum, quod Berch inter valles predictam Tuzukuster et Bozus existeret, ac a capite eiusdem vallis Bozus in eodem Ohaytoberche tendendo supra quasdam rubetas in uno holm esset una meta perforata, qua partibus predictis separaret. Inde in eodem Ohaytoberche tendendo et per eundem directum [!] Berch descendendo, ad finem eiusdem Berch, ubi in valle Ludas terminaretur dictum Berch Ohayto. Abhinc unam viam in eadem valle tendentem ac vallem predictam Ludas saliendo directe ad Berch quandam aliam viam de prefata possessione Zengel ad eandem possessionem Bogath ducentem saliendo, in uno Berch directe prope eandem viam essent tres mete erecte, que inter predictas possessiones Bogath et Zengel ac terram Kementelke separarent.